Igazság vs. szolgáltatás – Dave Green: Coyote vs. Acme / Prérifarkas visszavág

2026. szeptember 20. – írta Bárány Bence

A Prérifarkas jött (futott, ugrabugrált, repült), látott és győzött: nem, természetesen nem arról van szó, hogy közel nyolcvan év után végre utolérte volna örök nemezisét, a Gyalogkakukkot – viszont egy hasonlóan heroikus küzdelemben kivételesen nem ő húzta a rövidebbet.

A gravitáció cselei – A burleszk öröksége az animációs filmben: 3. A gravitáció szerepe az animációban

2012. december 28. – írta Varga Zoltán

Az animációs film egészen különleges viszonyt ápol a gravitációval. Még az sem szükségszerű, hogy szilárd talajat helyezzenek a figurák lába alá, s ekként mintha a „semmiben” látnánk őket lebegni; mégsem fognak leesni, mert végső soron nincs is honnan leesniük.¹

Mechanizált mesehősök – A burleszk öröksége az animációs filmben: 2. A komikus gépiesség az animációban

2012. december 21. – írta Varga Zoltán

Chuck Jones Feed the Kitty (1952) című rajzfilm-klasszikusának egyik gegjében Marc Anthony, a bulldog egy általa védelmezett kiscicáról azt akarja elhitetni gazdájával, hogy az egy felhúzható játékfigura – ez a pillanat több mint a kutya rögtönzött kényszermegoldása, mert olyan hagyományhoz kapcsolódik ez a poén, ami kétségkívül keresztülszövi az élőszereplős burleszket és a (rajz)animációt egyaránt. Sőt, a komédia elméletében is rendre visszatérő koncepciónak mondható. A gépiességről van szó; mégpedig az automatikus mozgás- és viselkedésformák által eluralt figurák nevettető lehetőségeiről.¹

Nincs megállás – A burleszk öröksége az animációs filmben: 1. Az animációs hajszaburleszk

2012. december 14. – írta Varga Zoltán

A legnagyobb karriert befutott filmes témák, illetve szituációk közül alighanem a hajsza a listavezetők egyike. Tipikusan mozgóképre kívánkozó jelenség: alapja a film médiumának esszenciáját jelentő mozgás, motiválja a főbb formanyelvi eszközök dinamizálását, legyen szó a kameramozgásról, illetve a vágásról.