Játszd újra, Sam! – A remake- és a reboot-filmekről

2016. január 6. – írta Pernecker Dávid

Nincs unalmasabb – és ugyanakkor kielégítőbb – dolog manapság filmkritikusi körökben, mint napi rendszerességgel azon sírni, hogy Hollywoodban ma már senkinek nincs egy tisztességes, egyedi, sajátos, önálló ötlete. Az alábbi szöveg szerzője is ezt teszi, legalábbis – szándéka szerint – részben.

Az út a jutalom – Paul Thomas Anderson: Inherent Vice / Beépített hiba

2015. március 12. – írta Pernecker Dávid

A patent-dramaturgia és a nézők kezét markoló lineáris narratíva iránt lelkesedők menthetetlenül el fognak veszni a Beépített hiba következetesen szétzilált cselekményvezetésének fekete lyukaiban.

Behajolni veszélyes – Nae Caranfil-portré 1.

2013. április 10. – írta Ioan-Pavel Azap

Nae Caranfil jelen pillanatban a legfontosabb élő román filmrendező. Figyelem: nem legjobbat, legnagyobbat vagy legzseniálisabbat mondtam, hanem legfontosabbat. Ez nem is egy túl merész kijelentés, hiszen épülőfélben levő életműve a legjobb és megdönthetetlen bizonyíték rá. Távol áll tőlem, hogy kötekedjem a román filmművészet veteránjaival, vagy az újhullámos ifjakkal: változó mértékben ugyan, de szeretem és tisztelem őket. A jelenkori román filmtörténetben kétségtelenül ott van Nae Caranfil – és ott vannak a többiek. 

A holtág sodrásában – Apichatpong Weerasethakul: Hotel Mekong / Mekong Hotel

2012. szeptember 28. – írta Jankovics Márton

Vannak filmek, melyeknek a rövidség a fő erényük – az alig egy órás Mekong Hotel minden kétséget kizáróan ezek közé tartozik. Az Arany Pálmát nemrégiben bezsebelő Apichatpong Weerasethakul legújabb alkotása nem több, mint egy hevenyészett mozgóképes vázlat, melyre fel vannak ugyan firkantva a thai mester jól bejáratott motívumai, de csaknem teljes mértékben nélkülözi a korábbi filmek szuggesztív erejét.