Fantáziátlan fantázia a fantáziáról – Iain Softley: Inkheart / Tintaszív

2009. március 24. – írta Németh Barnabás

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy boldog család. A kislányának minden este mesét olvasó apa azonban különleges adottsággal rendelkezett: minden, amit felolvasott, rögtön valóra is vált. Így szabadított a világra néhány gonoszt és hőst, saját feleségét pedig a könyv lapjaira „száműzte”. Mi mást lehet ilyenkor tenni, mint útra kelni és hosszú évek vándorlása, megpróbáltatásai után visszacsinálni mindent, és boldogan élni...

A kánontól eltérő kamaradráma – Iain Softley: The Skeleton Key / A titkok kulcsa

2005. október 15. – írta Farkas István

Az álmisztikus történetekre fogékony nézők már megszokták, hogy ennek a műfajnak (sajnos) van egy átka. Éspedig: egy-két értelmesebb alkotásra (Viasztestek) mindig jut egy tucatnyi fércmunka is (Boogeyman, A sötétség leple). Történik ez azon egyszerű okból kifolyólag, hogy a filmes zsonglőrök azt gondolják, a minden zörejre összeboruló tinédzser célcsoportnak bármit le lehet nyomni a torkán. Természetesen ez tévedés, mert nem mindenki azért néz horrort, hogy amikor a rendező egy-egy rémisztőbb jelenettel jelt ad, a partnere ölébe vesse magát.

Ahol egy Nappal több kel fel reggelenként – Iain Softley: K-PAX / A belső bolygó

2002. június 15. – írta Vári Valentin

A New York-i Grand Central Station eléggé nagy és forgalmas ahhoz, hogy ne tűnjön fel, ha valaki egyszerűen a semmiből jelenik meg. Protnak (Kevin Spacey), az ártatlan mosolyú, emberalkatú földönkívülinek mégis sikerül az első percben a rendőrség kezére kerülnie, hamarosan pedig idegszanatóriumba viszik.