„Mindig sírhatnékom van” – Interjú Michel Gondry filmrendezővel

2009. szeptember 28. – írta Kriston László

Egy gyermek játékosságát és egy 1920-as évekbeli párizsi szürrealista képzelőerejét egyesíti briliáns (ha nem éppen makulátlan) elméjében. Charlie Kaufman köpönyegéből bújt elő, de már videoklipjeivel megelőlegezte későbbi játékfilmjeinek sajátos látásmódját és formai gagjeit. A 46 éves, Oscar-díjas, New Yorkban élő rendező Berlinben beszélt eddigi életművéről.

Emlékek egy makulátlan elméről – Michel Gondry: Eternal Sunshine of the Spotless Mind / Egy makulátlan elme örök ragyogása

2004. november 15. – írta Köles Tamás

Joel Barish egy késő őszi reggelen a már megszokott melankóliával ébred, kimegy a vasútállomásra, és várja a szerelvényt, ami majd elviszi a munkahelyére. Miközben gondolatai saját jelentéktelensége körül forognak, egyszer csak elege lesz mindenből, és hirtelen felindulásában az ellenkező irányba induló vonatra száll. El kell jutnia a tengerpartra; talán maga sem tudja, miért pont oda, de valami mégis erre készteti. Megérkezik, majd betelefonál a munkahelyére és beteget jelent; magában kicsit talán már bánja is, hogy idejött.