Talán soha nem kezdtem olyan nehezen egy filmes írást, mint most, a Verdák 2 kritikáját. Ennek hátterében persze az áll, hogy egyrészt az első rész karaktereibe naponta belebotlok a kisfiam játékai között (Villám McQueen még ebéd közben is ott pislog a kenyereskosár mellett), másrészt pedig a Pixar stúdió a maga 25 évével és tucatnyi animációjával egy jó ideje belopta magát a szívembe, ezért kellemetlen azt látni, hogy legújabb dobásuk ennyire erőtlen.
