Dekameron (Il Decameron, 1971)

Rendező: Pier Paolo Pasolini

Közös téma: Az Élet trilógiájának első darabja Giovanni Boccaccio azonos című klasszikus novellafüzérén alapszik és tíz megfilmesített novellát, tíz pikáns epizódot tartalmaz (bár a legutóbbi részt helyszűke miatt ki kellett vágni a végleges verzióból). A Dekameron támadja az egyházat, a túlvilági léttel szemben pedig az evilági örömök fontosságát hangsúlyozza.

Kedvenc epizód: Pajzán szatíra: a szemtelenül jóképű Masetto da Lamporecchio (Vincenzo Amato) némának tetteti magát, és beáll kertészkedni egy apácakolostorba. Az apácák hamar elcsábulnak, és azon ügyeskednek, hogy mindannyian ágyba bújjanak a sármos néma fiúval.

New York, I Love You (2008)

Rendezők: Yvan Attal, Allen Hughes, Iwai Shunji, Jiang Wen, Joshua Marston, Mira Nair, Natalie Portman, Brett Ratner, Fatih Akin, Randall Balsmeyer, Shekhar Kapur

Közös téma: 11 rendező, 11 kisfilm, mely New York-ban játszódik és valamilyen úton-módon kapcsolódik a szerelemhez. Szorosan kötődik a 2006-ban bemutatott Párizs, szeretlek! antológiához. Kiváló alapanyag azok számára, akik csupán apró adagokban képesek elviselni a romantikus komédiákat.

Kedvenc epizód: Nehéz választani Yvan Attal és Joshua Marston epizódja között. Az előbbiben Alex (Chris Cooper) és Anna (Robin Wright Penn) próbálja felpezsdíteni házasságukat azzal, hogy azt játsszák, most találkoztak életükben először, Marston főhőse pedig egy idős házaspár, a szüntelenül zsörtölődő Abe (Eli Wallach) és a végtelenül türelmes, csipkelődő Mitzie (Cloris Leachman), akik a maguk viccesen lassú tempójában, 63. házassági évfordulójuk alkalmából egy kis sétára indulnak.

Párizs, ahogyan látja... (Paris vu par, 1965)

Rendezők: Claude Chabrol, Jean Douchet, Jean-Luc Godard, Jean-Daniel Pollet, Eric Rohmer, Jean Rouch

Közös téma: Hat rendező, Párizs hat különböző részén játszódó hat történet: Saint-Germain-des-Prés, Gare du Nord, Rue Saint-Denis, Montparnasse-Levallois, Place de l'Étoile és La Muette. Szerelem, flörtölés, prostitúció, öngyilkosság... Párizsban minden megtörténhet!

Kedvenc epizód: Bár mindegyik epizód zseniális, Jean Rouch, a cinéma vérité szülőatyjának története mégis kitűnik a többi közül. Miután Odile (Nadine Ballot) kiveszekedi magát barátjával, Jean-Pierre-rel (Barbet Schroeder), hogy kiszellőztesse a fejét, sétálni megy a Gare du Nord környékére. Séta közben találkozik egy titokzatos idegennel, aki nem hagyja nyugton... Mindez egy hosszú snittben.

A félelem három arca (I tre volti della paura, 1963)

Rendező: Mario Bava

Közös téma: A hátborzongató terror és természetfeletti világába a méltóságteljesen szellemes Boris Karloff vezet be bennünket három olyan történettel (Telefonhívás, Wurdalak, Vízcsepp), melyek könyörtelenül velőig hatolnak. Csehov, Tolsztoj és Maupassant után szabadon, csak erős idegzetűeknek!

Kedvenc epizód: A Vízcsepp nemcsak a legfélelmetesebb epizód a három közül, hanem Bava egyik legzseniálisabb horroretűdje is. Egy nővér (Jacqueline Pierreux) története, aki mesterien megbűnhődik, miután egy médium förtelmes kinézetű holttestéről ellop egy gyémántgyűrűt. Bava mesterien játszik az autentikus rémisztgetés lehetőségeivel, szerintem ő is igazán megérdemelné az ijesztgetés mestere címet.

Three... Extremes (Saam gaang yi, 2005)

Rendezők: Fruit Chan, Takashi Miike, Chan-wook Park

Közös téma: A távol-keleti extremitást valószínűleg nem kell már bemutatni az olvasónak, így már az is nyilvánvalóvá válik, hogy mi köti össze a három rendező három történetét: extrém esetek, néhol nevetséges, néhol pedig hátborzongató sztorival.

Kedvenc epizód: A Gombócok Fruit Chan rendezésében, mely kibővített változatban nagyjátékfilmként is létezik. A hátborzongató horror főszereplője egy exszínésznő, Qing (Miriam Yeung), aki meddősége miatt felkeresi Meit (Bai Ling), akiről az hírlik, hogy főztjei mágikus erővel bírnak. Qing fiatalkori szépségét szeretné visszanyerni, a cél érdekében készült ínyenc gombóc azonban valami különös, rettentő összetevőt is tartalmaz.

A gyönyör (Le plaisir, 1952)

Rendező: Max Ophüls

Közös téma: Három Guy de Maupassant-történet adaptációja (A maszk, A Tellier-ház, A modell), mindegyik epizód középpontjában a gyönyör és annak számtalan értelmezése áll. Maupassant savanyú, mizantropikus szarkazmusa keveredik Ophüls empátiájával, az eredmény pedig lebilincselő.

Kedvenc epizód A modell festője, Jean (Daniel Gélin) új múzsára lel Josephine (Simone Simon) személyében, aki mániákus módjára kezd ragaszkodni a sármos művészhez. Megfenyegeti, ha valaki mást mer feleségül venni, megöli magát. Bár Jean szóhoz sem jut, Josephine betartja a szavát. Az ablakból kiugrott modell tolókocsiba kényszerül, a sarokba szorított festő pedig kénytelen örökre hozzákötni életét.

Éjszaka a földön (Night On Earth, 1991)

Rendező: Jim Jarmusch

Közös téma: Los Angeles, New York, Párizs, Róma és Helsinki. Öt város, más-más kontinensek és időzónák, de ugyanaz a sztori: milyen párbeszédek folynak egy taxi belsejében a sofőr és utasa(i) között, mialatt úticéljuk fele haladnak.

Kedvenc epizód: Bár a pompás karakterrajzoknak és párbeszédeknek, valamit a zseniális színészválasztásnak köszönhetően mindegyik epizód sajátságos bűbájjal rendelkezik, kedvencem mégis a finn éjszaka története. Matti Pellonpää igencsak ittas utasokat kap hátsóülésére, akik alvó barátjuk kapcsán a szerelem, az élet és halál igazságtalanságáról beszélgetnek. A munkások szomorú történetekkel traktálják a sofőrt, ám maguk is meglepődnek, amikor mégis ő áll elő a legfájdalmasabb sztorival.

Káosz (Kaos, 1984)

Rendezők: Paolo és Vittorio Taviani

Közös téma: Négy rövid történet Luigi Pirandello 15 kötetes Novellák egy évre (Novelle per un anno) című sorozatából, melyek a 19. században játszódnak szülővárosában, Dél-Szicíliában. A felduzzasztott történeteket egy holló köti össze, melynek nyakába egy csengőt kötnek a helyiek a bevezetőben.

Kedvenc epizód: A korsó (La giara) egyedi, komikus színfolt az antológiában. A meglehetősen tehetős hűbéri birtokos, Don Lollò egy óriási agyagkorsót rendel olívaolajának, az viszont szinte érkezése után azonnal, rejtélyes körülmények között eltörik. Csak egyvalaki segíthet: a „korsójavító" Zi' Dima, aki titkos ragasztóreceptjéről híres. Zi' Dima belemászik az óriási edénybe, és sikeresen elvégzi a ragasztó-missziót, ám Don Lollò nem hajlandó újból széttörni a korsót, hogy kiengedje a mestert.

Tegnap, ma, holnap (Ieri, oggi, domani, 1963)

Rendező: Vittorio De Sica

Közös téma: Sophia Loren és Marcello Mastroianni három különböző történetben, három teljesen különböző karakter bőrében. A három portré az olasz nők sokszínűségét hivatott bemutatni, így megismerkedhetünk a csempészkedéssel foglalkozó nápolyi Adelinával, az elkényeztetett, dúsgazdag milánói Annával, valamint az élettel teli, prostituált római Marával.

Kedvenc epizód: Milánó. A talpig Diorba öltözött Anna és szeretője, Renzo története bármelyik évben, bármelyik országban és városban játszódhatna, örök aktualitása sosem veszít fényéből. A vadiúj Rolls-Royce volánja mögött feszítő unatkozó, elhanyagolt feleség azon morfondírozik, hogy szeretője vagy férje pénze fontosabb életében. Csak autókázni szeretne, elmenekülni a „ebből a kilátástalanságból", mindent maga mögött hagyni. Vagy mégis fontosabb a Rolls-Royce? Nehéz a döntés.

Komplexusok (I Complessi, 1965)

Rendezők: Luigi Filippo D'Amico, Dino Risi, Franco Rossi

Közös téma: Komplexusok. Mindannyiunknak van bőven belőle, szabadulni tőlük közel lehetetlen, egész életünket kelletlen társaságukban éljük le. A commedia all'italiana három zsenije három fiktív karakter bemutatásával figurázza ki ezen gyengeségeinket, félelmeinket, mindezt elsöprő humorérzékkel. Ha már nem lehet bizonyos dolgokon változtatni, legalább jól szórakozzunk rajta.

Kedvenc epizód: Bár mindegyik epizód főszereplőjével szimpatizálunk és együttérzünk, Telefogú Vilmos (a fergeteges Alberto Sordi alakításában) története kiváltképp belopja magát az ember szívébe. A hírbemondónak jelentkező Guglielmo Bertone (avagy csúfnevén „il Dentone") önbecsülésével semmi gond, sőt... talán kicsit túl nagy is az önbizalma. Nyolc nyelven beszél, roppant tájékozott a földrajz, a politika és a divat területén, a Polgári Törvénykönyv sem idegen számára, előadásmódja pedig magával ragadó. Ő lenne a tökéletes jelölt a tévécsatorna számára, ha nem lenne csupán egy apró hibája: a fogsora.