Boksuneun naui geot / Mr. Vengeance A bosszú ura (r. Chan-wook Park, 2002)

A távol-keletieket alapból nem kell félteni, ha erőszakról van szó, ha pedig a dél-koreai Chan-wook Park bosszú-trilógiájáról beszélünk, akkor pláne. A trilógia első része az Oldboy és A bosszú asszonyával lesz teljes, brutalitása viszont páratlan. Hogy megmenthesse nővére életét, a szervkereskedőkön bosszút álló süketnéma Ryu számtalan eszközzel próbálja kiharcolni igazát, melyek közül a baseballütő még a legenyhébb megpróbáltatás ellenfelei számára. Ámokfutása során végtag épen nem marad... a többit pedig az olvasók fantáziájára bízom!

Signs / Jelek (r. M. Night Shyamalan, 2002)

Ki gondolta volna, hogy egy alaposan kifejlett földönkívülit meg lehet ölni egy baseballütővel? Na, meg egy pohár vízzel. Bármennyire is nehéz elhinnie az amerikai farm lakóinak: a földönkívüliek megérkeztek. A gabonakörök művészei alaposan összezavarják a Hess család mindennapjait. Graham és öccse, Merrill azt hiszik, hogy suhancok szórakoznak velük, bár hamar rá kell ébredniük, hogy ez sajnos nem így van. Egykori baseballjátékos lévén, Merrill egy ütővel próbálja menteni irháját – ez a jelenet egyben a film fénypontja is. Még szerencse, hogy nem teniszjátékos volt korábban.

Pusher / Elátkozott város (r. Nicholas Winding Refn, 1996)

Frank egy kispályás drogdíler, a koppenhágai alvilág piciny kis építőkockája. Bárkiről is legyen szó, Frank nem igazán tűri el senkinek, hogy beköpje a zsaruknak. Különösen érzékeny, ha Tonnyról van szó, aki ráadásul legjobb haverjának számít a könyörtelen alvilág berkeiben, akivel nemcsak a napi narkós üzleteket osztja meg, hanem akinek élete intim pillanataiba is betekintést enged. Tonny nyomába eredvén kezébe kerül egy baseballütő, mellyel egyáltalán nem kíméletesen, péppé lapítja barátját. Nincs itt helye az érzelmeknek, ha ő nem rak rendet, akkor majd őt fogják rendbe rakni. 

Falling Down / Összeomlás (r. Joel Schumacher, 1993)

William 'D-Fens' Fosternek nagyon rossz napja van. Meleg van, az emberek idióták és csak hátráltatják lépten-nyomon, ráadásul a forgalmi dugóban rostokolva egyáltalán nem úgy tűnik, hogy még időben el tudna érni kislánya szülinapjára, így a tomboló hőség és hirtelen idegösszeroppanása véres ámokfutásban olvad össze. Mivel sokallja a kóla árát, baseballütővel ver szét egy kisboltot, majd ugyanezzel a lendülettel a nyugodtan golfozó gazdagokat is elnáspángolja. Majd tovább halad, hogy az egyszerű ember nevében igazságot szolgáltasson a városban...

Office Space / Hivatali patkányok (r. Mike Judge, 1999)

Peter Gibbonsra alaposan rájár a rúd: barátnője megcsalja, szomszédja elviselhetetlen és kimondhatatlanul utálja munkáját. Munkatársaival, Michaellel és Samirral karöltve állandóan azon törik a fejüket, hogyan álljanak bosszút a vezetőségen, mialatt semmit nem dolgoznak, és próbálnak eltűnni a főnök szeme elől. A bosszú egy hálózati vírus elindításával csúcsosodik ki, amit azzal koronáznak meg, hogy felmondásuk előtt magukkal visznek egy rosszul működő nyomtatót a mezőre, amit közös erővel ripityára zúznak egy baseballütő segítségével.

Casino (r. Martin Scorsese, 1995)

A maffia köreiben korántsem meglepő, ha néhanapján el-eltűnik valaki, aztán többet soha nem kerül elő. A Santoro-fivérek, Dominick és Nicky is így járnak, végleges köddé válásukat viszont egy kemény jelenet előzi meg, mondhatni az egyik legerőszakosabb az amerikai gengszterfilmek történetében. Mielőtt Nickyt eltennék láb alól a kukoricamezők hűvösében, a fejesek nagyvonalúan „felajánlják”, hogy végignézheti, hogy a The Sopranos eljövendő stábja hogyan veri péppé testvérét. Miután ő is megkapja az adagját, a legutolsó suhintás után, többé-kevésbé élve eltemetik őket.

The Shining / Ragyogás (r. Stanley Kubrick, 1980)

„Tedd le azt az ütõt, Wendy! Add ide! Add ide az ütõt! Add már ide!” A Ragyogás vérfagyasztó képsorai között megfér némi komikum, bár egyáltalán nem nevetséges a szituáció. Wendy Torrance kezében viszont roppant rosszul áll az a baseballütő, melyet sokkos állapotában használni is képtelen, úgy hadonászik vele, mint egy vak kisgyerek. A vérszegény asszonyság hiába lengeti a botot az őrület torkában, hiszen Jack nem riad vissza a fenyegetéstől, hanem inkább felbátorodik és ő is bekeményít, fejszére vált.

The Untouchables / Aki legyőzte Al Caponét (r. Brian de Palma, 1987)

Az egyébként is indulatos Al Caponénak nagyon könnyű csalódást okozni. Ha valaki egyszer cserbenhagyja, az akár búcsút is mondhat az életének. Így járt az egyik embere is, akit egy elegáns vacsora keretében, emlékezetes beszéddel tarkított („Minek az ideje ez? Az egyéni teljesítményé. Ott áll egyedül, de a pályán mi? A csapat tagja. Csapatmunka... Meg akarom mutatni, hogy mit tudok, de semmit nem érek el, ha a csapat nem gyõz!”) baseballütős ütlegeléssel küldött a másvilágra. További étvágy nem garantált, de a fegyelem, az mindenképp. 

A Clockwork Orange / Mechanikus narancs (r. Stanley Kubrick, 1971)

Mit is érne a lista legalább két Kubrick nélkül? Anthony Burgess keze nyomán kicsi Alex és drúgjai szomjazzák az ultraerőszakot, legyen az betörés, rablás, erőszak vagy egy hajléktalan kegyetlen elpáholása, ők mindenben benne vannak. Egy gonoszsággal telített éjszaka kellős közepén egy hajléktalanba botlanak, mirefel Alex azonnal elrendeli, hogy alaposan hagyják helyben a szerencsétlent. Bár az öreg sírva fakad és könyörög, hogy ne bántsák, a szabadság elkorcsult fiai nem hallják kérlelő szavait.

Inglourious Basterds / Becstelen brigantyk (r. Quentin Tarantino, 2009)

Helyenként lírai és hidegvérű, Aldo Raine hadnagy szavaival élve „azt nézni, ahogy Donnie agyonüti a nácikat, nagyobb élmény, mint a mozi”. Hihetetlenül nehéz lenne egyetlen egy kedvenc jelenetet választani a Becstelen brigantykból, viszont ahogy Donnie Donowitz, vagyis a Medve Zsidó egy baseballütővel tanítja móresre (értsd: agyonveri) az akadékoskodó Rachtman őrmestert, miközben társai lelkesen ujjonganak újabb trófeája láttán, a térdeplő német foglyok pedig nadrágjukba csinálnak, páratlan élmény!