Garas Márton: Tetemrehívás, 1915

Reméljük, nem kell kiemelni, hogy ez a virtigli krimi-thriller egy Arany János-adaptáció! Viszont tény, hogy a magyar filmtörténet első balladafeldolgozása, Ausztriában és Németországban is sikert aratott. Korda Sándor emígy ír a filmről a Mozihét nevű korabeli lapban: „A vászon, amelyre egy régi regényes magyar kor alakjai rajzolódtak, ünnepi jelentőségűvé nőtt. A büszke lovagvár tornyai és árkádjai alatt, a bérces Erdély csodaszép vidékein mintha életre kelt volna egy régi, mult idő, a halott költő mintha életre hivta volna nemes fantáziájának alakjait, az alakokat, amelyeknek szine magyar, a legendát, amely Anno Domini 1600 táján történt, de amely megtörténhet ma is, amely megtörténik mindenkor, amelynek alakjai örökéletüek, mert a szin és jelmez alatt örök emberi értékek és érzések vannak.” (hangosfilm.hu)

Fekete Mihály: A vágy, 1917

Egyfajta kísérleti film: műfaja fantasztikus dráma, a „vágy”, a „lelkiismeret”, „hazugság” és „igazság” allegorikus megjelenítésével mutatja be egy modern asszony lelki vívódásait – Szederkényi Anna szimbolista drámája alapján. Ezt írta róla Welser-Vitéz Tibor 1963-ban, A kolozsvári filmgyártás című könyvében: „A mai filmtechnika ezernyi trükkjén elkényeztetett képzelőerőnk szegény ahhoz, hogy ezt a fantasztikus, jóformán a gondolat és a lélekben lejátszódó cselekményt bele tudjuk illeszteni a némafilm kezdeti képeibe. Vajon rendező, operatőr, színészek hogyan ügyeskedhették össze filmmé ezt a lélektani folyamatot, amit Szederkényi Anna „Lanterna [Laterna] magica” című fantasztikus jelenetéből Fekete Mihály írt át filmre? Mégcsak elképzelni se tudjuk.”

Korda Sándor: A nagymama, 1916

A később Sir Alexander Kordaként híres brit rendezővé váló alkotó korai, egyébként nem is Kolozsvárott, hanem Pesten forgatott filmje, aminek legizgalmasabb érdekessége, hogy ez Blaha Lujza, a nemzet csalogánya egyetlen filmszerepe. Gondolj erre, amikor leszállsz a Blahán! A Pesti Hírlap szerint „nem mindennapi, drága karácsonyi ajándékkal kedveskedik közönségének Décsi Gyula, a Mozgókép-Otthon népszerű igazgatója, karácsony hétfőjén bemutatja az első Blaha-filmet, a Nagymamát. Ha Blaha Lujza még mindig a magyar színpad aktív büszkesége lenne, még akkor is nagy-nagy esemény volna a legelső Blaha-film. Hát még így, hogy immáron három éve tartja öt távol színpadjainktól kissé megroppant testi ereje. Három év óta nem adózhatott szeretetével, bámulatával a magyar közönség az ő Blaha Lujzájának: Míg most, hétfőn, karácsony hétfőjén, alkalom nyílik, hogy újra megfürödhessünk páratlanul drága egyéniségének varázsában.”

Janovics Jenő: Hotel Imperial, 1917

Még az első világháború vége – és az ezt követő impériumváltás, illetve az azzal járó, sokszor végzetes problémák – előtt sikerült leforgatni ezt a kémfilmet, ami annyira kurrens és kortárs alkotás, hogy konkrétan a világháborúban játszódik, sőt, a statisztéria egy része katona volt. Érdekessége, hogy a színdarabot Bécsben betiltották. A fordulatos cselekményt még az amerikaiak is megirigyelhették volna, sőt, meg is irigyelték: a nagyváradi születésű Bíró Lajos színdarabját ugyanis 1927-ben és 1939-ben is újraadaptálták.

Korda Sándor: Mesék az írógépről, 1917

A korszak legtöbb filmjéhez hasonlóan ez is adaptáció, ezúttal Szomaházy István regényéből (itt lehet elolvasni). Ha nem a Meseautó őseként tekintenénk rá, akár a korai magyar feminizmus egyik filmje is lehetne: „a Berky Lili által megformált kis hivatalnoklány sikeres a hivatásában és megtalálja a szerelmet. A tehetséges színésznő eközben az okos, önálló karriert építő nő alakját is felrajzolja, aki a társadalomban egyre nagyobb súllyal jelenik meg.” (nfi.hu)

Félix Vanyl: Sárga csikó, 1913

A tragikus forgatás – Imre Erzsi fiatal színművésznő a Szamosba fulladt – ellenére kultikussá vált, még Japánban is forgalmazták a legelső kolozsvári némafilmet, aminek elkészítése érdekében Janovics egyenesen a párizsi Pathéval szövetkezett, ezért van francia rendezője és operatőrje egy tősgyökeres magyar népszínmű-adaptációnak. Az 1540 méteres filmnek megmaradt kevesebb mint egytizede, a mintegy 135 métert ide kattintva lehet megnézni. Több mint százharminc kópiája létezett a filmnek (legalábbis a Pathé szerint), úgyhogy van még rá egy kis esély, hogy valahonnan előbukkanjon több mint száz év után. A balszerencsés forgatás nem bizonyult rossz ómennek, Janovics később immár a Pathé nélkül is sikeres filmgyártó vállalkozás(ok)at indított.

Kertész Mihály: Bánk bán, 1915

Nemcsak az első magyar történelmi film, hanem az egyik legismertebb magyar drámaklasszikus – a forgatás idején századik évét jubiláló Bánk Bán – adaptációja. A forgatókönyvet Janovics Jenő írta, a filmet pedig a később Amerikában Michael Curtizként híressé váló Kertész Mihály rendezte. A jó hír, hogy néhány jelenetfotója fennmaradt, és a kockákból meg egyéb információk alapján készült rekonstrukciót meg lehet nézni a Filmtett gondozásában ide kattintva.