Laci, Feri, Picur, Radó, Novák, Bauer (Szeleburdi vakáció, r. Palásthy György, 1987)

Feri: Ha egy hónapig dolgozunk, talán lesz annyi pénzünk, hogy együtt elmehessünk valahová nyaralni.
Picur: Pedig úgyis el kell mennünk az üdülőbe.
Feri: Miért kellene?
Picur: Éjjel a nagyiék megbeszélték apáékkal, hogy ha nem akarunk, akkor is elvisznek, mert ilyen őrültekházában nem hagynak egész nyáron.
Laci: És anya mit mondott?
Feri: És apa?
Picur: Azt már nem hallottam, mert suttogtak és elaludtam.

Csutak, Kati, Dunai, Dohnál, Pazár, Kamocsa (Csutak és a szürke ló, r. Várkonyi Zoltán, 1961)

Csutak: Leányom, leányom, leányom, leányom. Mi bajuk van ezeknek velem?
Kati: Mert mindig azt mondod, hogy „leányom, leányom”...
Csutak: De hiszen én egy atomtudós vagyok, azért mondom mindig, hogy „leányom, leányom"...

Kisvacak, Pöcök, Lacó, Gerlinda, Kenguru Péter, Kenguru Pál (Az öreg bánya titka, r. Fejér Tamás, 1973)

Lacó: De kérlek öregem, egyél és ne járjon a szád! Sürgősen el kell mennünk.
Kisvacak: Előbb kenj egy zsírosat is!
Lacó: Egy frászt! Nem kell annyit zabálni! Ha valamiről lekések miattad, én palacsintává lapítalak.
Kisvacak: Amíg éhes a gyerek, addig etetni kell. Ha anyuék este hazajönnek, meg fogom mondani, hogy éheztettél!

Kondor Orsi, Kondor Lajcsi, Andris, Anita, Andrea, Anti (Gyermekrablás a Palánk utcában, r. Mihályfy Sándor, 1985)

Hecseki: Párizsba, repülővel? Tudjátok, hogy az egész ország Lajcsit keresi?
Lajcsi: Nem érdekel, akkor sem akarom, hogy az Állókígyó legyen az apám.
Hecseki: Akkor miért nem anyáddal beszélsz?
Lajcsi: Mást se csináltam...
Anti: A felnőttek mindig tudják, hogy mit csinálnak, ugye?
Hecseki: Többnyire.
Anti: De, mindig. Ők jól csinálnak mindent, ők nem tévednek.
Hecseki: Most mit hőbörögsz?
Anti: Megbeszélni egy felnőttel? Hogy oda ne rohanjak! Anyu, ne menj férjhez ehhez, hanem ahhoz. Jól van, kisfiam, az lesz a férjem, akit te akarsz. Ásó, kapa, nagyharang.

Tóth Berci, Daru Kati, Misi, Ferkó, Oszoli, Veres, Kubicska, Bakos, Zács, Sári, Jutka, Zsuzsi (Én és a nagyapám, r. Gertler Viktor, 1954)

Margit néni: Na, és most mutatkozz be szépen az osztálynak! Na, hát hogy hívnak téged?
Tóth Berci: Tóth Bertalannak.
Margit néni: Úgy, és honnan jöttél ide?
Tóth Berci: Mi legutóbb Inotán dolgoztunk.
Margit néni: Ki az a mi?
Tóth Berci: Hát, én és a nagyapám.
Margit néni: Talán inkább úgy mondanád, a nagyapám és én. Nem?
Tóth Berci: Meg lehet próbálni.

Kismaszat, Karcsi, Tercsi, Berci (Kismaszat és a Gézengúzok, r. Markos Miklós, 1984)

Karcsi: Nem értem, hogy lehet Bertának nevezni egy gyereket.
Berci: Mostanában olyan béna neveket adnak.
Tercsi: Érdekes, az előbb amikor Szűcs néni tisztába tette, meg mertem volna esküdni, hogy fiú.
Berci: Jellemző, nem tudja megkülönböztetni a fiút a lánytól.
Tercsi: Igenis meg tudom, csak amíg ilyen picik, nincs köztük olyan nagy különbség.

Bádogos, Palánk, Cseppcsányi, Kece, Tuka, Sankó, Szinyák, Péter, Pál (Nyár a szigeten – Le a cipővel!, r. Szabó Attila, 1976)

Palánk: A legelső. Meg kell írni a hadüzenetet. Én mint fővezér aláírom, de logikus, hogy a hadüzenetet egy követnek kell átnyújtania.
Bádogos: Én nem lehetnék a követ? Még soha életemben nem voltam követ.
Cseppcsányi: Hadd legyen Bádogos a követ!
Palánk: Rendben van.
Cseppcsányi: Te, és mondd, milyen követ leszel? Kiskövet vagy nagykövet?
Bádogos: Nagyon is jó követ leszek, bízd csak ide.

Kisrece, Süle, Péterke, Marci, Karcsi, Jóska (Keménykalap és krumpliorr, r. Bácskai Lauró István, 1978)

Kisrece: Te, rájöttem arra, hogy a mi cirkuszunkba valami hátborzongató kellene. Valami olyasmi, amitől a közönség is megborzong.
Süle: Például, ha én mint éhezőművész, csonttá és bőrré fogyva bejönnék, szerintem attól mindenkinek végigfutna a hátán a hideg.
Kisrece: Hát te még egy kicsikét kövér vagy. Elkezdhetnéd a koplalást. Mondjuk először elhagynád a reggelit, majd az ebédet és végül a vacsorát.
Süle: Valaminek azért kell lennie a gyomromban.
Kisrece: Igyál mindig egy pohár vizet. Sós vizet, hogy a sótartalmad ne csökkenjen. Ihatsz egy-két csepp citromlevet is, hogy nehogy skorbutot kapjál a vitaminhiánytól.

Misu, Piroska (Égigérő fű, r. Palásthy György, 1979)

Misu: Te, itt vagy?
Piroska: Nekem szóltál?
Misu: Ezt meg Kamilla kisasszonynak küldte egy illető néni.
Piroska: Nincs itthon.
Misu: Azt tudom, de oda kellene neki adni. Irtó fontos és sürgős.
Piroska: Nem fogadhatok el senkitől semmit.
Misu: És ha borzasztó nagy baj van benne?
Piroska: Akkor sem.
Misu: Lekváros kenyér.
Piroska: Na jó, add ide.

Regős Bendegúz (Indul a bakterház, r. Mihályfy Sándor, 1980)

Bendegúz: Hmm, egy buksza. Ha úgy történne velem, mint a mesébe, biztos gazdag ember leszek. Jaaj. Úgy itt hagyom a bakterházat, mint Szent Pál a bojnyikokat. A banyának még azt se mondom, hogy fapapucs. Hála Isten én most becsületes megtaláló vagyok. Akkor se adnám vissza a gazdájának, ha két mankóval jönne elém könyörögni. Tollas kalappal meg puskával fogok járni. Minden paraszt hátuljába beleeresztek egy-két golyót. Ezt a büdös baktert meg fölfogadom tehénpásztornak. De ha legkisebb panaszt hallom rá, irgalmatlanul fölpofozom. Olyan nehéz, hogy csuda, rengeteg pénz lehet benne.