Akik meglovagolták a ratinget: Sweet Sweetback’s Baadassssss Song (1971), Blue Valentine (2010) – Melvin Van Peebles személyes hangú, blaxploitation filmje az egyik első példa arra, hogyan kell előnyre fordítani az X jelzést. Bár az akadémia döntése mögött egyetlen jelenet (12 éves gyerek prostituáltakkal) állt, Van Peebles nem volt hajlandó megszabadulni tőle, inkább kijátszotta a rasszkártyát: a „Rated X by an All White Jury” jelszóval hirdette, interjúkban pedig azt fejtegette, hogy azok a „fehér ítészek” a film tartalmát soha nem is értékelték. Derek Cianfrance nem számított arra, hogy Ryan Gosling és Michelle Williams naturalisztikus szexjelenetei 2010-ben épp akkora tabunak számítanak, hogy NC-17-es ratinget érdemel miattuk a film. Producerük, Harvey Weinstein hadat is üzent emiatt az akadémiának, és a sajtó is sikeresen felkapta a témát. Az eredmény 9,7 milliós hazai bevétel és egy Oscar-jelölés lett.

Aki fityiszt mutatott az akadémiának: Rekviem egy álomért (Requiem for a Dream, 2000) – Hiába lebbezett fel Darren Aronofsky, a négy drogfüggőről szóló regényadaptáció szigorú, NC-17-es besorolását nem sikerült megenyhíttetnie. A rendező végül független filmként, besorolás nélkül mutatta be a Rekviem…-et, amely minden idők legsikeresebb „rating-mentes” filmjeként írta be magát a filmtörténetbe, és egy Oscar-jelölést is szerzett. (Később a besorolása némiképp enyhült: R-est kapott a drogfüggőség ábrázolása, a részletgazdag szexualitás, a nyelvezete és némi erőszak miatt.)

Aki nem adta fel: South Park: Bigger, Longer & Uncut (1999) – A nyers humoráról ismert animációs filmsorozat forgalmazója hatszor csapott össze az amerikai filmakadémiával, míg végül, alig két héttel a bemutató előtt R-es besorolást kapott, főképp a mocskos nyelvezete miatt.

Akik megjárták: A király beszéde (The King’s Speech, 2010), Bully (2011), Shop-stop (Clerks, 1994) – Íme három film – egy történelmi dráma, egy iskolai szívatásokról szóló dokumentumfilm és egy vígjáték –, amellyel szemben az amerikai filmakadémia ítészei túl szigorúnak bizonyultak: csupán a nyelvezetük miatt R-es besorolást kaptak. Utóbbi forgalmazói a bírósághoz is fordultak emiatt, de a besorolás nem változott, pedig a filmben nincsenek erőszakos jelenetek vagy meztelenkedés.

Akik megúszták: A passió (The Passion of the Christ, 2004), Az éhezők viadala (The Hunger Games, 2012) – Az előbbi, kicsit több, mint kétórás drámáról a legendás filmkritikus, Roger Ebert azt írta, hogy a legerőszakosabb film, amit valaha látott. Az erőszakos jelenetek sokasága ellenére a film valahogy elkerülte az NC-17-es besorolást, valószínűleg a témája miatt R-rel vetítették Amerika-szerte, és sok kiskorú is megnézte – összesen több mint 370 millió dollárért cserébe. Hasonló mázlija volt Az éhezők diadalának is, pedig egy sor kamasz szörnyet hal benne – ez pont elég lehetne egy R-es besorolásra, de nem, a filmet PG-13-as jelzéssel vetítették.

Akiknek megérte kompromisszumot kötni: Elemi ösztön (Basic Instinct, 1992), A fiúk nem sírnak (Boys Don’t Cry, 1999), Tágra zárt szemek (Eyes Wide Shut, 1999) – Ki ne emlékezne arra az Elemi ösztön vallatásjelenetére, amelyben Sharon Stone nagyjából mindent kivillant? Verhoeven utólag elárulta, 35–40 másodperc átszerkesztésébe került, hogy a film nem kapott NC-17-es ratinget: picit más szögből, más kameramozgással, kevésbé direkt módon mutatta meg ugyanazt – vigasztalhatta érte a 350 milliós nemzetközi bevétel. Kimberly Peirce egy durva nemierőszak-jelenetet dobott ki A fiúk nem sírnak-ból, s az R-rel elért, szélesebb közönség 11,5 milliós bevételt hozott a 2 millió dollárból készült filmnek, plusz egy Oscart a főszerepet alakító Hilary Swanknek. A Tágra zárt szemek túlságosan explicitnek ítélt szexjeleneteinek kritikus pontjait a stúdió utólag, digitálisan takarta el különféle tárgyakkal az elnézőbb besorolásért cserébe – habár Kubrickot már nem vonhatták be a döntésbe, hiszen a rendezői változat bemutatása után hat nappal meghalt.

Akik tovább finomították a rendszert: Henry: Egy sorozatgyilkos portréja (Henry: Portrait of a Serial Killer, 1986) – A 80-as évek második felének függetlenfilmes boomja közepette több alkotás is a művészet és a pornográfia határvonalát feszegette, az akadémia nem volt hajlandó engedni az X ratingből. Épp ezért rating nélkül mutatták be a Henryn kívül pl. A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője (The Cook, The Thief, His Wife, and Her Lover, 1989) vagy a Tie Me Up! Tie Me Down! (1990). Innen már csak egy lépés volt az NC-17-es jelzés bevezetéséig, vagyis a korhatár felemeléséig.

Amikor a kritikus PG-13 megszületett: Indiana Jones és a végzet temploma (Indiana Jones and the Temple of Doom, 1984) – Ez a film forradalmat hozott az amerikai rating-rendszerben, korábban ugyanis semmi sem volt a PG és az R besorolás között. A második Indiana Jones film felháborította a szülőket: a franchise sötét és erőszakos lett, a sequelben gyerekrabszolgák, fekete mágia, emberáldozat volt. A film rendezője, Steven Spielberg hasonló felháborodással szembesült az ugyanabban az évben bemutatott Szörnyecskék (Gremlins) kapcsán, úgyhogy maga javasolta az amerikai filmakadémia elnökének, Jack Valentinek, hogy szúrjanak be egy köztes korhatárt.