Beverly R. Sutphin / Mrs. Wilson (Serial Mom / Titkos gyilkos mama, r. John Waters, 1994)

Az amerikai kertvárosi álmot élő Beverly Suthpin (Kathleen Turner) valójában nem is rossz anya, sőt! Mondhatni talán túlzottan is kitűnő szülő. Kitűnően végzi dolgát, ami abból áll, hogy családja érdekeit védje és szolgálja, akár véres áldozatok árán is. Így szenderül jobblétre fia matektanára, lánya ex-pasija, egy kellemetlenkedő szomszéd, és még sokan mások, akik felbosszantják a tündéri mintaanyát. Waters bolondos agymenése valós történeten alapszik, bár a hangulat ismerős lehet A stepfordi feleségekből (r. Bryan Forbes, 1975). Azóta pedig már a Született feleségek (Desperate Housewives) egyik oszlopos tagja, Bree van de Kamp személyében is visszakacsint a családot minden kellemetlenségtől óvó anya jelenléte.

Rose-Ann D'Arcey (A Patch of Blue / Fekete-fehér, r. Guy Green, 1965) 

Green filmje a hatvanas évek rasszista Amerikájába kalauzol minket, ahol egy fehér, vak lány, Selina (Elizabeth Hartman) és egy fekete férfi, Gordon (Sidney Poitier) bimbózó szerelmével ismerkedhetünk meg. A lány nem tudja, hogy a férfi fekete, míg anyja, Rose-Ann (Shelley Winters) fel nem világosítja, és ököllel rá nem parancsol, hogy felejtse el szerelmét. Ezt akár még védelmező indulatosságnak is nevezhetnénk, ám a sztorihoz az is hozzátartozik, hogy Selinát, akkoriban prostituáltként tevékenykedő anyja vakította meg véletlenül, amikor 5 éves volt. A lány azóta is egy mocskos kis lakásban lakik vele és részeges nagyapjával közösen, napjai pedig azzal telnek, hogy ezt a két semmirekellőt szolgálja: takarít utánuk, főz-mos-vasal rájuk. Amikor Rose-Ann felfedezi, hogy lánya egy négerrel kísérteti haza magát, mesteri tervet eszel ki, hogyan verje ki Selina fejéből Gordont, egy kis mellékest is keresve...

Eva (We Need to Talk About Kevin / Beszélnünk kell Kevinről, r. Lynne Ramsay, 2011)

Ramsay filmje kétségkívül feladja a leckét: nehéz eldöntenünk, hogy Kevin (Ezra Miller) csupán egy „rossz mag", akit képtelenség lett volna helyesen nevelni, vagy valóban minden anyján, Eván (Tilda Swinton) múlott, aki képtelen volt őt szeretni. Eva látszólag sok mindent feláldozott fiáért, igazából viszont mindig csak egy koloncként tekintett rá, aki bezavar mindennapi, megszokott tevékenységeibe, aki kiszívja belőle az energiát, és megszünteti az ő kis kényelmesen kialakított személyes terét. Eva kínlódik, próbálja meghazudtolni önmagát, de próbálkozásai sikertelenek maradnak. Nem rossz ember, de borzalmas anya. Mert hiszen milyen anya az, aki gyereke sírását az utcai betonfúró velőig hatoló hangjával próbálja elnyomni? 

Erika anyja (Le pianiste / A zongoratanárnő, r. Michael Haneke, 2011)

A negyvenes éveiben járó Erika Kohut (Isabelle Huppert) a Bécsi Zeneakadémia zongoratanára. Komor és megközelíthetetlen, a zenének szentelt idején kívül semmi egyébbel nem foglalkozik, csak pornófilmeket és peep show-kat néz, boldogtalanságán felbuzdulva pedig titokban mazochista tevékenységeket is folytat otthoni fürdőszobájának rejtekében – melyet saját anyjával oszt meg. Zsarnok szülője (Annie Girardot) igyekszik saját mására nevelni a már rég felnőtt Erikát, besavanyodottsága parádés hisztériában nyilvánul meg, melynek hatása alól képtelen szabadulni. Órái lejártával Erika mindig pontos időben kell hazaérkezzen, ruhatára pedig csakis a vénasszony által jóváhagyott darabokból állhat, nincs helye a ledérkedésnek. Erikát ez nem is igazán zavarja, egészen addig, míg egyik tanítványa, a fiatal Walter (Benoît Magimel) úgy nem dönt, hogy meghódítja ezt a különös, beteg teremtményt.

Hanah Giurgiu (My Little Princess, r. Eva Ionesco, 2011)

Néhány év elteltével Isabelle Huppert ezúttal nem az elnyomott, hanem az elnyomó szerepében tűnik fel Eva Ionesco francia színésznő-rendező saját életén alapuló alkotásában. Hanah Giurgiu (Huppert) igazi életművész: számos hobbi váltogatása során felfedezi a fényképészetet, melyben merészen kiélheti erotikus elképzeléseit, és melyre saját lányát, a 12 éves Violettát (Anamaria Vartolomei) használja fel. Violetta nem mindig érez elég kedvet a fotózkodáshoz, anyja viszont addig nem ad neki enni, míg fantazmagóriái filmre nem kerülnek. A combfixekben és egyéb pompás, kihívó ruhakölteményekben (Yves Saint Laurent igazán kitett magáért) pompázó kislány eleinte nem fogja fel, hogy mi történik körülötte, ám amikor már iskolástársai is kezdik kiközösíteni, és mindenki őt csúfolja, akkor zsenge kora ellenére is kezdi felfogni helyzetét. A lány lassan úgy dönt, hogy inkább intézetbe vonul, mint hogy továbbra is anyjával éljen.

Hattie Dorsett (Sybil, r. Daniel Petrie, 1976)

Az eredetileg minisorozatnak tervezett film alapja egy valós történet. Főhőse(i) Sybil, akit embertelen (és ez akkor még eléggé enyhe kifejezés) anyja, Hattie a legbrutálisabb körülmények között nevelt (szexuálisan zaklatta, különböző perverziókra kényszerítette), így a lány 16 különböző skizofrén személyiségre bomlott. Mint később kiderült, maga Hattie is skizofréniában szenvedett. A film Flora Rheta Schreiber azonos című könyvén alapul, és a már felnőtt Sybilt (Sally Field) helyezi középpontba, aki egy pszichiáter, Cornelia B. Wilbur (Joanne Woodward) segítségével próbál freudi módszerekkel fényt deríteni a fejében zajló káosz részleteire.

Joan Crawford (Mommie Dearest / Anyu, a sztár, r. Frank Perry, 1981)

„Ha valaha film készülne az életemről, azt szeretném, ha engem Faye Dunaway játszana.” – nyilatkozta egykor Joan Crawford. Halála után 4 évvel ez a film el is készült, alapjául pedig a Crawford egyik örökbefogadott lánya, Christina által írt botrányos könyv szolgált. A kegyetlen és betegesen önző Crawford szerepében végül valóban Dunaway tündökölhetett. Lánya elmondása szerint anyja alkoholista, nimfomániás, labilis idegezetű nő volt, aki leginkább gyermekein (összesen négy) vezette le a saját sikertelensége okán felgyülemlett feszültséget. Ha szopták az ujjukat, az ágyhoz kötözte őket, tisztaságmániájának következteképp pedig éjjel-nappal velük súroltatta fel a padlót, nem mellesleg pedig a derékszíj is igen gyakran előkerült. A teljesen ellentétes vélemények ütközése miatt a mai napig nem tisztázott, hogy valójában milyen ember is volt Joan Crawford.

Mary (Precious / Precious – A boldogság ára, r. Lee Daniels, 2009)

A 16 éves Clareece 'Precious' Jones (Gabourey Sidibe) élete nem egyszerű: apja hároméves korától erőszakolja, már született tőle egy Down-kóros gyereke, és most megint terhes. Anyja, Mary (Mo'Nique) ezért is utálja, de amúgy nem szükségesebb számára különösebb ok, hogy minden nap lelkileg és fizikailag is terrorizálja. Mary egész nap a kanapén tesped, de ez még a legjobb eset, mert ha megmozdul, akkor brutális tettei egymást követik: rádobja a tévét újszülött unokájára, vagy fejberúgja lányát, miközben az a konyhapadlón szül. 

Mrs. Bates (Psycho, r. Alfred Hitchcock, 1960)

Mrs. Bates már csak egy csontváz csupán, de fia, Norman (Anthony Perkins) személyiségének alakulását látván el tudjuk képzelni, hogy milyen lehetett a szikkadt hölgy, amikor még életben volt. Az anya veszedelmes hatása még halála után is kísérti Normant, így a férfi abban a tudatban éli a világtól elszigetelt kis életét, hogy minden nő gonosz (természetesen édesanyját leszámítva), és hogy a férfi-nő közötti testi kapcsolat a világ legundorítóbb jelensége. Anyja meggyilkolása után magára ölti a nő személyiségét, így már a gyilkolászás is szabadabbá válik, hiszen anyjára 'kenheti'. Hiszen a nők pokoli teremtések, és meg kell lakolniuk...

Margaret White (Carrie, r. Brian De Palma, 1976) 

A megszállottan vallásos Margaret White (Piper Laurie) egyedül neveli lányát, a különös, telekinetikus képességekkel megáldott Carrie-t (Sissy Spacek), aki akár egy átlagos tinédzser is lehetne, ha elvakult anyja nem azon törné a fejét, hogy lányát valószínűleg megszállta egy gonosz, bűnös lélek, és ez ellen komoly intézkedéseket kell hozni. Ahelyett, hogy a serdülő lány kérdéseire választ adna, ahelyett, hogy mellé állna, amikor megjön Carrie első menstruációja, a nő elintézi annyival a dolgot, hogy azt mondja neki, ez mind az ő számára kirótt büntetés Istentől. Mikor Margaret úgy dönt, hogy ideje megszabadulni a lánytól, beédesgeti egy kádnyi forró vízbe, ahová egy méretes konyhakést is előkészített.