Székelyföldi szolgasorsok

A szolgaság intézményeinek régi hagyományai vannak Erdély-szerte, így Székelyföldön is. A Fülöp testvérek története 1999-ben kezdődik, és 2004-ben felnőtté válásukkor fejeződik be. Sorsukon keresztül ismerjük meg a modernkori szolgaságot.

Kapcsolódó cikk:

• „Óvodai jele: egy szem” – II. FILM.DOK – Sepsiszentgyörgy, 2005. április 6–10.

Mikor szolgának telik esztendeje

A székelyföldi ”családregény” elbeszéléseinek sorát a már korábban leforgatott, ”S immár itt vagyok” című első tétel nyitja. Ez a tizennégy éves Fülöp Leventéről szól, akit alkoholista szülei szolga-gyereknek, pajtában lakó és felnőttként dolgozó kiscselédnek szegődtettek el. Leventének a szigorú gazda portáján vérébe ivódik a szakadatlan iparkodás – ám egyéb útravaló vagy fizetség [...]

S immár itt vagyok

Fülöp Leventének a gyermekcselédek szolgasorsa jutott. Szülei alkoholisták, testvéreit beadták árvaházba. Ő viszont "szabad". Itt a paraszti munka megszokottan örök, a röghözkötött mozdulatok és mondatok archaikusan tiszták, a táj mozdulatlanul lenyűgöző. Az idő megállt és visszakanyarodott hősünk sorsában is, aki szolgagyerek lett az ezredvégi Európában…