Megjöttek a fecskék
Történet
Aszlan Galaszov filmje a dekadencia irodalmi hagyományából táplálkozik, és olyan műveket idéz meg, mint Stevenson Dr. Jekyll és Mr. Hide-ja vagy a Dorian Gray arcképe Oscar Wilde-tól. A Megjöttek a fecskék főhőse Pik, az egyetemi irodalomprofesszor, aki egyben kemény drogfüggő is • a cselekményt ő maga meséli el. Irodalmi vénája líraiságot és egy személyes napló meghittségét viszi a narrációba, miközben tudományos elkötelezettsége egy dokumentumfilm távolságtartását és szenvtelen, részletező leírásait adja. A film a halál története, amit a függő maga figyel meg és ír le. A férfi morális küzdelmet vív a rajta elhatalmasodó kór ellen… Majd megérkeznek a fecskék a vidéki kisvárosba, ahol Pik él. De vajon elhozzák-e a gyógyulás boldogságát a főhősnek?
„Míg a legtöbb drogfilm szinte tobzódik a nyomorban és a fecskendőkben, a dokumentarista Aszlan Galazov drámai debütálása, a Megjöttek a fecskék visszafogott, lírai módon közelíti meg a spiritualitásra érzékeny orosz lélek ábrázolását. A társ-forgatókönyvíró Irlan Kugajev által játszott főhős néhány nap leforgása alatt bejárja az észak-kaukázusi Vlagyikavkaz szépséges városát, s közben teljesen kívül marad a körülötte zajló élénk nyüzsgésen. S amikor jön a katarzis, olyan visszafogott, hogy alig vesszük észre.” (Dennis Harvey)