Túl könnyű a lét elviselhetetlensége – Karen Moncrieff: The Trials of Cate McCall / A Cate McCall-per

2013. december 2. – írta Soós Tamás

Az amerikai függetlenek megint valami merészre vállalkoztak, mikor líraira színezett tárgyalótermi drámát forgattak. De még ennél is nagyobb bátorság kellhetett ahhoz, hogy a vámpíros-lövöldözős Underworld-sorozat hősnőjére, Kate Beckinsale-re bízzák a főszerepet.

Zemeckis, a szarka – Robert Zemeckis: Flight / Kényszerleszállás

2013. február 12. – írta Sándor Anna

Ha a realizmus és a fantasztikum szomszédos szobákban laknak, Robert Zemeckis minden bizonnyal vágott magának egy saját ajtót a határos falon, és így összenyitva a két teret, ide-oda kalandozik bennük. Zemeckis a CGI mesevilágában tett bő évtizedes kiruccanása után (Polar Expressz, Beowulf, Karácsonyi ének) visszatért a már jól bevált, élőszereplős dráma (Forrest Gump, Számkivetett), illetve ez esetben a melodráma műfajához. A nagy belépőt nyomatékosítandó azonnal duplafenekű promblematikával tervezte fajsúlyosabbá tenni filmjét, a Kényszerleszállással azonban csupán a „sokat markol, keveset fog" klasszikus csapdájában landolt.

„Az ellentmondásos karakterek érdekesebbek” – Beszélgetés Takashi Miike japán filmrendezővel

2012. március 28. – írta Nagy Boglárka

Takashi Miike a mai japán film fenegyereke, korunk egyik „legtermékenyebb” filmrendezője. Legújabb filmje, az Ace Attorney – amely az azonos című, népszerű videójáték adaptációja – világpremierje az idei Rotterdami Nemzetközi Filmfesztiválon volt. Interjúnk a bemutató másnapján készült.

Dislike – David Fincher: The Social Network / A közösségi háló

2010. november 1. – írta Jakab-Benke Nándor

A várva várt Facebook-film éppen csak arról nem szól, amiről kellene: a Facebookról. Megrázó igazságokra számítottam, amik láttán majd hazamegyek és sokkos állapotban törlöm a Facebook-useremet. Hát, nem így lett. Azt írtam a Facebook-falamra, hogy „nothing special here”. Jónak jó a film, mégis csalódás.

Émile Zola megszépített élete – William Dieterle: The Life of Emile Zola / Zola, 1937

2010. január 15. – írta Németh Barnabás

Köztudottan rengeteg támadás szokta érni az Amerikai Filmakadémia döntéseit, amelyek között listavezető a politikai állásfoglalás vádja: nem szerencsés ugyanis, ha az esztétikai értékek elé helyezik azt. Márpedig valami ilyesmi történt a Zola esetében (is), de míg eljutottak odáig, két nehézséggel is meg kellett küzdeni az önmagukat ünneplő hírességeknek.

A jó, a rossz és a harmadik – Gary Fleder: Runaway Jury / Az ítélet eladó

2004. június 15. – írta Zágoni Bálint

Az amerikai alkotmány születésekor az az elv volt a döntő, hogy a köznépnek kell ítélnie, így került a köznép tizenkét képviselője a tárgyalóterembe, hogy az érvek és bizonyítékok alapján hozza meg döntését.