A játékidő felénél irtózatosan elvágyódtam bármely másik román kosztümös film nézőterére. Ott is ugyanilyen leckefelmondás-szerű dialógusok, réveteg fatalizmus, hézagos montázs és okafogyott filozofálás fullasztotta volna paródiává az esztétikai gyönyört, de abban legalább pislákolt volna némi élet vagy folyt volna valami harc. Ha a Kyra Kyralina megkívántatja a nézővel Sergiu Nicolaescut, az nem dicséret. Épp ellenkezőleg.
