Martin McDonagh: Erőszakik (In Bruges, 2008). Ahogy a film címe is elárulja (az eredeti, nem a szokásosan botrányos magyar cím), a cselekmény Brüggében, Európa egyik legszebb, a középkor óta alig változott központú városában játszódik. Természetesen a városban éppen filmet forgatnak, hogy két főszereplő gengszterünk ne tudjon nyugodtan sétálni a várost átszelő csatornák között.

Alain Resnais: Tavaly Marienbadban (L'année dernière à Marienbad, 1961). Talán be sem kell mutatni ezt az ikonikussá kövesedett képet, amit ezzel a filmmel asszociál mindenki és viceversa. Amit kevesebben tudnak, hogy ez a nymphenburgi kastély, és a bajor uralkodók, a Wittelsbachok nyári rezidenciájának volt építve. A család amúgy még ma is él, és fontos kultúrtörténeti információ, hogy évszázados sörgyáruk is üzemel.

Jean-Luc Godard: A megvetés (Le mépris, 1963). Adalberto Libera nevezetes olasz építész tervezett egy házat 1937-ben Curzio Malaparte író számára Capri szigetén. Godard szinte teljes egészében ebben a jellegzetes lakban forgatta A megvetést, amely már csak azért is nagyszerű film, mert benne van a pucér Brigitte Bardot és a kalapos Michel Piccoli, hogy Fritz Langot meg se említsük.

Tom Tykwer: The International (A bűn árfolyama, 2009). A nemzetközi konspirációs elméletről szóló filmben egy ügyész és egy Interpol-ügynök próbálnak egy bank nyomába eredni, amely terrorizmust pénzel. A nem túl izgalmas film annál izgalmasabb városképekkel van feldobva, de a csúcspont mindenképp a New York-i Guggenheim-múzeumban zajló nagy lövöldözésjelenet, amely sokat bíz a hely fifikás belstruktúrájára.

Roberto Rossellini: Viaggio in Italia (Utazás Itáliában, 1953). Egy brit házaspár Olaszországba utazik, hogy szemrevegye és eladja az elhunyt bácsikától örökölt házat. Apránként derül ki csak, hogy kapcsolatuk nem oly fényes, és mire meglátogatják Pompeji lélegzetelállító romjait, a válás mellett döntenek, de minket ez már alig érdekel, mert a hamuvá vált várost csodáljuk.

Michelangelo Antonioni: Foglalkozása: riporter (Professione: reporter, 1975). Jack Nicholson – soha nem fogod kitalálni – egy riportert alakít, aki egy halott ember identitását felöltve kergeti annak titkát Afrika- és Európa-szerte. Elvetődik többek között Barcelonába is, ahol Gaudí épületeit szemlélve találkozik egy lánnyal, ezt kihasználva csámborognak egy jó nagyot a híres háztetőkön.

Peter Greenaway: Az építész hasa (The Belly of an Architect, 1987). Róma épített öröksége nemcsak felbukkan, hanem fontos szereplője ennek a filmnek. A másik szereplője egy amerikai építész, illetve annak hasa. A harmadik pedig egy francia építész, akit az első építész megszállottsággal kutat. Így fonódnak össze egymásba kultúrák, intrikák és egy titokzatos betegség.