King of the Hill / A hegyek ura, 1993

„A hegyek ura is megbukott a pénztáraknál. Holott a saját és családja megélhetéséért küszködő 12 éves zsidó fiúcska történetét nem kevés empátiával és érzelemmel meséli el Soderbergh.” (Papp Sándor Zsigmond)

Side Effects / Mellékhatások, 2013

„Korrekt kirándulás a thriller talajára, csalódást okozni senkinek nem fog, és talán ki is alakul egyfajta kultusz köréje, ami majd nem engedi, hogy úgy elfelejtsük, mint egy-egy legjobb filmnek járó Oscart hazavivő alkotást pár éven belül.” (Szabó R. Ádám)

Ocean's Twelve – Eggyel nő a tét, 2004; Ocean's Thirteen – A játszma folytatódik, 2007

„A második rész még annyira sem veszi komolyan magát, mint az első. Az első rész újraalkotja a műfajt, míg a második eljátszik vele és lerombolja, hogy valami újat helyezzen a helyébe." (Valuska László)

Out of Sight / Mint a kámfor, 1998

„A trükkös, mozaikszerű dramaturgia és az iróniával kellően megtámogatott Mint a kámfor valamelyest a történetcsavarás akkori nagy menőjére, Tarantinóra utalt, ám Soderbergh sajátságos komolysága és tagadhatatlan eleganciája (felejthetetlenül szenvedélyes és ellentmondásos szerelmi szállal megtoldva) mégis egyedi ízt kölcsönzött a produkciónak.” (Papp Sándor Zsigmond)

Che, 2008

„Úgy gondolom, hogy annak ellenére, hogy Soderbergh eposza kissé naiv, sokszor leegyszerűsítő, gyakorta unalmas és szinte nézhetetlenül hosszú, mégis látni kell.” (Gyenge Zsolt)

Magic Mike, 2012

„Az amerikai álom filmbe ágyazása rendszerint elcsüggeszt, mivel ritkán tudják jó forgatókönyvvel és kellemes rendezéssel párosítani. Soderberghnek nemhogy sikerült, de a műfaj egyik mérföldkövével lepte meg a romkomok rajongóit.” (Ferenczi Szilárd)

Ocean’s Eleven / Tripla vagy semmi, 2001

„Egy klasszikus remake-jével olyan sztárparádét csap, hogy azt minden producer megirigyelhetné. A mára már elfeledett mackós történetből ízig-vérig szórakoztató filmet farag.” (Papp Sándor Zsigmond)

Erin Brockovich, zűrös természet, 2000

„A környezetszennyezésért, mint témáért akkoriban Hollywoodban nem adtak volna egy lyukas garast sem, ám Soderberghnek sikerült olyan bájjal és humorral feltölteni alkotását, hogy az Erin Brockovich végül elhozza Julia Robertsnek az Oscart az Arany Glóbusszal körítve. A film nem csupán remek alakításaival hódít (Albert Finney lefegyverző a dohogós főnök szerepében), hanem gördülékenységével, a hasonló alkotásokra alig jellemző öniróniával és visszafogott fordulataival.” (Papp Sándor Zsigmond)

Sex, Lies, and Videotape / Szex, hazugság, videó, 1989

„Sokan a Szex, hazugság, videó sikerétől datálják a függetlenfilm felemelkedését [...] a film nemcsak a pályakezdő rendezőt, de a filmet először bemutató Sundance Filmfesztivált is berobbantotta az amerikai (és nemzetközi) köztudatba.” (Váró Kata Anna)

„A Szex, hazugság, videó elsöprő sikere kitaposta az utat az indie produkciók számára, ám egyben az első szöget is beverte a – romantikus színezetű – függetlenfilm koporsójába.” (Soós Tamás)

Traffic, 2000

„A közel két és fél órás játékidő ellenére a filmmel minden a legnagyobb rendben. Az USA drogtérképét felvázoló, tablószerű mozi elmegy kultnak és művésznek, megfelelő kampánnyal pedig kommersznek is” (Köves Gábor)