Futottak még – amikor az egész élet egy hosszú vakáció:

A kék lagúna (The Blue Lagoon, 1980, r. Randal Kleiser)

Szexi dög (Sexy Beast, 2000, r. Jonathan Glazer)

Számkivetett (Cast Away, 2000, r. Robert Zemeckis)

Szeleburdi vakáció (1987, r. Palásthy György)

Ki ne emlékezne arra a pillanatra, amikor a megfeneklett Ramóna hajót végre vízre bocsátja a Benedek Miklós és Kiss Mari családja? Az akkor 80 éves Turay Idáról nem is beszélve. Képeslap egy olyan korszakból, amikor a magyar gyerekfilm hagyománya még nem kínlódott, hanem organikusan termelte ki az ehhez hasonló alkotásokat.

Hurrá, nyaralunk!, más címen Isten hozta avagy Idegeneknek tilos a bemenet (Dobro pozsalovaty, ili posztoronnyim vhod voszprescson, 1964, r. Elem Klimov)

Mást is tud ám a filmtörténet egyik legtraumatizálóbb alkotásának, a Jöjj és lásd!-nak a rendezője! Szovjet úttörőtábor, leleményes gyerekek, odalátogató szülők. Már csak az a kérdés, hogy a film címe lett szállóige, vagy a magyar fordító ihletődött meg egy létező szállóigétől.

A part (The Beach, 2000, Danny Boyle)

A gondtalan életet élő Richard (DiCaprio) egy térkép alapján indul el megkeresni a világ legidillibb vakációs szigetét Thaiföldön. Meg is találja, azonban ez a film nem nyári vígjáték, hanem thriller, úgyhogy lehet sejteni, hogy mi sül ki a nyaralásból.

Kikujiro nyara (Kikujiro no natsu, 1999, r. Takesi Kitano)

Amikor Kitanót megihleti Wenders (vagy a Papírhold): a címszereplő Kikujiro egy nagyszájú és felelőtlen, kisstílű szélhámos maga Kitano alakításában, aki összeverődik egy kisfiúval. Masao mindig a nagyanyjánál tölti a nyarat, viszont egyszercsak útnak indulna megkeresni édesanyját, akit csak fotóról ismer... Íme, a japánok is tudnak szívmelengető, keserédes tengerparti mozit csinálni.

A Summer Place (1959, r. Delmer Daves)

A Maine-i tengerparton játszódó nyári románcban egy valaha szegény, de mára meggazdagodott régi ismerős érkezik a valaha gazdag, mára lecsúszott szállásadókhoz. Régi érzelmek lángolnának fel, csakhogy közben a régi szeretők időközben cseperedő fattyai is elkezdenek kavarni egymással... a film önmagában is (újra)felfedeznivaló vaskos sirki melodráma, amit Max Steiner zenéje tett igazából maradandóvá (instrumentális darab létére kilenc hetet ült a Billboard-toplistán).

Volt egyszer egy nyár (Aftersun, 2022, r. Charlotte Wells)

„Az Aftersun az emlékezés filmje. A nyaralás Sophie nyaralása, Sophie szemszögéből, de azt is Sophie szemszögéből látjuk, amire Sophie nem emlékezhet. Amikor csak Calum van a képeken. Ezek a képek egy másik, egy húsz évvel idősebb Sophie emlékei, aki a nyaralásról készült videófelvételeiket nézi vissza. ”

Pernecker Dávid: Apa

A nyár meséje (Conte d'été, 1996, r. Éric Rohmer)

Maximálisan fejvakarós feladat, hogy melyik Rohmer-film kerüljön be egy potenciális gyűjteménybe, hiszen a francia új( )hullám dumafilmes nagymestere több kellemes nyári mozit is készített a riviérás A férfigyűjtőtől kezdve a Bastille-napot követő kötelező üdülés ürügyén játszódó A zöld sugárig, ám A nyár meséje még címében is kalandra csábít. Egy szerelmi három, mit három, négyszögről van szó, egy kevésbé tipikus francia tengerparton, Bretagne-ban. A rendező „négy évszak” tetralógiájának a része.

Családi vakáció (National Lampoon's Vacation, 1983, r. Harold Ramis)

Nincs nyaralós filmlista Chevy Chase és flúgos családja nélkül. A négytagú família elindul Chicagóból a napfényes Kaliforniába vakációzni, és közben mindenféle megtörténik velük, ami a hasonló filmekben meg szokott. Annyira népszerű volt ez a film, hogy még három másikat (Európai, Karácsonyi, ill. Vegasi) fialt, illetve egy tévés spinoffot, sőt, tíz évvel ezelőtt még egy szoft rebootot is megért.

A napernyő (L'ombrellone, 1966, r. Dino Risi)

Dino Risi csinos méretű filmográfiája több nyári, tengerpartos mozit is kínál az olasz nemzeti szünidő, a „ferragosto” idején játszódó Előzéstől kezdve egészen a szabados szexkomédiákig, a legeslegvakációsabb filmje azonban A napernyő, amiben egy Rómában gürcölő mérnök meglátogatja az Adrián nyaraló feleségét, akiről azt gyanítja, hogy nemcsak nyaralni utazott le.

Hulot úr nyaral (Les Vacances de Monsieur Hulot, 1953, r. Jacques Tati)

Nem a legjobb Tati-film, de ez az első, amiben felbukkan a közkedvelt csetlő-botló címadó figura, Hulot úr, mindenki kedvenc nagybácsija. Hulot a francia tengerpartra látogat, ahol... nos, csetlik-botlik. Csupa ártatlanságból. Szkeccsfüzér szebb, jobb, gondtalanabb időkből.