Johnny Depp – Fantastic Beasts: The Secrets of Dumbledore / Legendás állatok: Dumbledore titkai (r. David Yates, 2022)

Ugyan Depp már szerepelt Grindelwaldként az előző, 2018-as Legendás állatok-filmben, a harmadik folytatásban már Mads Mikkelsen kapta meg ugyanazt a szerepet. Hogy miért? Az elmúlt évek legnagyobb és leghisztisebb tabloid-sztárbotrányát, a Johnny Depp-Amber Heard-ügyet valószínűleg annak sem kell bemutatni, aki amúgy rühelli a bulvárt. Szóval ezért. Ugyanemiatt az ügy miatt kerültek ki Amber Heard már felvett jelenetei a nemsokára bemutatandó Aquaman 2-ből... vagy lehet, hogy mégsem? Hamarosan kiderül.

A filmről ezt írtuk: „az eddigi alakításaiban kiváló Madds Mikkelsen jól láthatóan nem különösebben erőlteti meg, hogy különbözzön Depptől (az attól magánéleti botrányai okán »megörökölt« antagonista szerepében), az pedig különösen kínos, hogy még csak egy mondat szintjén sem említik, hogy miért is van más arca a főgonosznak, mint korábban, pedig ha valahol, akkor a varázsvilágban erre aztán igazán vannak módok, és egy elhintett említés is sokkal kevésbé lenne kínos, mint az, hogy mindenki úgy tesz, mintha ez mindig is így lett volna.” (Szabó R. Ádám: Legendás melléfogás)

Ellen Pompeo – Eternal Sunshine of the Spotless Mind / Egy makulátlan elme örök ragyogása (r. Michel Gondry, 2004)

A Grace klinika akkor még „felfedezetlen” színésznője eredetileg a Jim Carrey karakterének menyasszonyát alakította volna a filmben, és fel is vették a jeleneteit, viszont végül teljesen kivágták a filmből, ezzel alapvetően megváltoztava azt, hogy miként viszonyulunk Carrey-hez. Az IndieWire nagyszerű videóesszéjéből kiderül, hogy hogyan segítette ez a vágói bravúr a film végső narratíváját, ugyanitt lehet belepillantani a kivágott képekbe is (melyből mutatunk itt egyet fent).

A filmről ezt írtuk: „A film talán legérdekesebb gondolatai magával az emlékek lényegével foglalkoznak. Mennyire határoznak meg engem emlékeim? Én-képem mennyire függ az emlékeimtől? Mennyire lehet befolyásolni az emlékeimet és ezzel engem is? Ha valakihez ragaszkodom, vagy vágyom utána, az valóban ő, vagy csak az emlékképe az elmémben?” (Köles Tamás: Emlékek egy makulátlan elméről)

Harrison Ford –  E.T., the Extra-Terrestrial / E.T., a földönkívüli (Steven Spielberg, r. 1982)

Kevesen tudják, de Indiana Jones más Spielberg-klasszikusban is dolgozott: Ford éppen akkor kezdett járni későbbi feleségével, Melissa Mathisonnal, aki, mitadisten, épp az E. T. forgatókönyvét írta, így sikerült a színésznek bekerülnie egy apró szerepbe (Elliott tanárját alakította, és igazából csak a hangja hallatszott)... amit Spielberg végül kivágott, hiszen azt szerette volna, hogy a fiúk anyját leszámítva egyáltalán ne legyenek felnőttek a filmben a legvégéig. A fenti kép a filmnek egy ritka LaserDisc-kiadásából származik, ahol további kivágott jelenetek is helyet kaptak.

Viggo Mortensen – The Purple Rose of Cairo / Kairó bíbor rózsája (r. Woody Allen, 1985)

Mindenki kedvenc Aragornja is volt feltörekvő, tapasztalatlan színész, aki mindenféle castingra el kellett járkáljon a „big break” előtt. Így került be az épp soron következő Woody Allen-filmbe is, ahol semmilyen instrukciót vagy forgatókönyvet nem kapott a mestertől, tehát improvizálnia kellett pár sort. A kicsi gázsit megkapta ugyan, de végül a filmbe nem került be. Ráadásul ezt is csak a bemutatón tudta meg :( A filmben egyébként Michael Keaton alakította volna a főszerepet, de újracastingolták, lásd ezt a másik toplistánkat: Színészcserék forgatás közben.

Uma Thurman – Savages  / Vadállatok (r. Oliver Stone, 2012)

Uma eredetileg a Blake Lively anyukájának karakterét alakította Oliver Stone fűtermesztőkről szóló regényadaptációjában, azonban a végeredmény túl hosszú és túlzsúfolt lett volna, így a filmben végül csak hivatkoznak az egyébként is folyamatosan hiányzó anyára, látni már nem látjuk őt.

Ezt írtuk a filmről: „Új filmjében ismét rákacsint a gazdasági helyzetre az azt igencsak értő Oliver Stone, de ezúttal mindezt a legalizálás küszöbén álló marihuánabiznisz díszletei között teszi.” (Jakab-Benke Nándor: Még nem tér vissza)

Tim Roth és sokan mások – Once Upon a Time… in Hollywood / Volt egyszer egy... Hollywood (r. Quentin Tarantino, 2019)

Tarantino hatvanas évek legvégéhez írt/filmezett szerelmeslevelében eredetileg sokkal több színész lett volna. A film első változata több mint négy órás volt, ebből készült végül a mozikban is látható két és fél óra – annak árán, hogy csomó színész jelenetét végül kivágták. Ilyen volt Tim Roth is, aki az Emile Hirsch karakterének az inasa volt, de kikerült a filmből Roth mellett Danny Strong és James Marsden is. Nincs minden veszve: simán elkészülthet még a filmből egy rendezői változat, amiben teljes pompájában élvezhetjük a nagyszabású tablót. Pláne, hogy úgy tűnik, Tarantino eggyel korábbi filmje, az Aljas nyolcas (amiből a fenti Tim Roth-jelenet is származik) hosszabb rendezői változata a Netflixen fog kikötni négyrészes minisorozat formájában.

A filmről ezt írtuk: „...egy leginkább színes képeslapok sorozatának kinéző nosztalgikus és némileg üres múltidézést sikerült készítenie, ami messze elmarad a Hollywoodi Reneszánsz általa is meg-megidézett alkotásaitól, ahogy a saját maga korábbi rendezéseitől is.” (Váró Kata Anna: Hollywoodi képeslapok 69-ből)

Kevin Spacey – All the Money in the World / A világ összes pénze (r. Ridley Scott, 2017)

Kevin Spacey-t pont a forgatás befejezése után vádolta meg egy fiatalabb színész illetlen szexuális közeledéssel. Ridley Scott nem teketóriázott, a már szinte kész filmhez újraforgatott minden kulcsjelenetet egy új színésszel (Christopher Plummerrel), sőt, bizonyos snittekben CGI meg egyéb technológiák segítségével távolították el Spacey-t a filmből. Kivéve egy totálból, amit nem tudtak újraforgatni, lásd itt fennebb a képet.

A filmről annak idején ezt írtuk: „Ridley Scott igaz történeten alapuló filmjére nem az önértéke, hanem a Kevin Spacey bukását jelképező mementó-jellege miatt fogunk csak emlékezni évek múlva.” (Rácz Viktória: A pénz megeszi a lelket)

Tobey Maguire – Life of Pi / Pi élete (r. Ang Lee, 2012)

Kedvenc Pókemberünk nem szerepelt volna túl sokat Ang Lee ömlengős CGI-parádéjában, de még az is túl sok lett volna. Már leforgatták a jeleneteit, amikor a rendező úgy döntött, hogy a színész túl nagy sztár az illető szerephez, ami elvonná a nézői figyelmet. Így végül újraforgatták az illető jeleneteket Rafe Spallal. (A fenti kép a Babylonból származik.)

A filmről ezt írtuk: „közhelyszerű témát feszeget, nagyrészt mégis ragaszkodik »a kevesebb több« elvéhez, s valójában akkor sem lehet igazán haragudni rá, amikor enged a szentimentalizmus csábításának.” (Kovács Patrik: Így neveld a tigrisedet)

Mick Jagger – Fitzcarraldo (r. Werner Herzog, 1982)

A legendás Herzog legendás filmjében először Mick Jagger alakította volna a címszereplő Fitzcarraldo asszisztensét, Wilburt. A film forgatása komplikáltnak bizonyult még Herzog-mércével is, így végül Jagger nem tudta folytatni a munkát, elment turnézni zenekarával, a Rolling Stones-szal. Herzog aztán teljesen kivágta a filmből, hiszen végül főszereplőt is kellett cserélnie: eredetileg Jason Robards bújt volna az operabolond Fitzcarraldo bőrébe, helyette érkezett Herzog legkedvesebb ellensége, Klaus Kinski. A forgatásról, no meg Jagger végül kivágott jeleneteiről készült egy nagyszerű dokumentumfilm is, Burden of Dreams címmel, innen származik a fenti kép is. (r. Les Blank).

Herzog egy interjúban mesélt nekünk arról, hogy elévült-e a Fitzcarraldo. (Kriston László: Az „extatikus igazság” nyomában)

Bob Hoskins – The Untouchables / Aki legyőzte Al Caponét (r. Brian DePalma, 1987)

Hoskinsot még csak ki sem kellett vágni a filmből, úgy kapott érte kétszázezer dollárt. Alapvetően annyi a sztori (itt meg lehet nézni, amint a színész elmeséli Conan O'Brian beszélgetőműsorában), hogy DePalma meg akarta tartani B-tervnek arra az esetre, ha De Niro mégsem vállalja el. No de közben elvállalta.