A nagy balfogás / The Hot Rock, 1972

1972-ben valami becstelenül nagyot ment Redford, ennek a listának a tetemes része is ebből az évből származik. A nagy balfogás a magyar címéhez méltó bűnügyi vígjáték peches, balfék bűnözőkről, akiket maga Redford vezet, és az angol címben szereplő hatalmas gyémántot akarják hazavinni. A R.R. által alakított Johnny Dortmunder-figura egyébként később még számos filmben tér vissza más-más színészek alakításában (pl. George C. Scott vagy Christopher Lambert).

A jelölt /  The Candidate, 1972

Milyen lehet úgy indulni egy szenátusi székért, hogy közben az ember tudja, hogy úgysincs esélye? Redford megmutatja ebben a remek politikai szatírában, ami annál korszerűbbnek tűnik, minél többször akarják rásütni, hogy „rosszul öregedett”. Sajnos, az amerikai (és a nemzetközi) kampányok egyre inkább így működnek azóta...

Minden odavan / All Is Lost, 2013

Öreg színész nem vén színész – bizonyította be Redford 77 évesen. Ja, és egy mindössze 31 oldalas forgatókönyvből, amiben nincs dialógus, így a hangját is csak alig használhatja. Ja, és úgy, hogy egyedül volt az egész filmben. Ezt nevezem! Sajnos, Oscarra nem...

„...remekül hozza az idősödő jachttulajdonost, fizikai erőnlétére sem lehet panasza a nézőnek. Alakját többnyire szűk szekondokban filmezve látjuk, sokszor az arca uralja a képet – ennek az eredménye pedig valamiféle paradox, klausztrofób hatás lesz: szűk csapdába szorult a végtelen óceán közepén. ”

Buzogány Klára: Az öreg Redford és a tenger

Ilyenek voltunk / The Way We Were, 1973

Igaz, hogy ez a melodráma talán inkább a Streisand filmje, mint a Redfordé, de más férfiszínésszel teljesen más lett volna a végeredmény.

„Sydney Pollack Ilyenek voltunk-jában az elkötelezett baloldali Katie (Streisand) és az ezüstkanállal a szájában születő Hubbell (Robert Redford) ellentéteik ellenére egymásba szeretnek, de az eltérő temperamentumuk és világlátásuk fenntarthatatlanná teszi a kapcsolatukat, amikor a férfi hollywoodi karrierje pont a mccarthyzmus csúcsán kezd felfelé ívelni.”

Rácz Viktória: A legnagyobb díva – Barbra Streisand-portré

Távol Afrikától / Out of Africa, 1985

Beszéljen inkább Meryl Streep ennek a filmnek a samponozós jelenetéről: „Bejött Roy, a film fodrásza, és megmutatta neki: »Bob, így kell ezt csinálni«. És ez volt a legjobb dolog abban a napban. Redford megtanulta a leckét, és nagyon jól samponozott. Az ötödik csapóra már nagyon szeretve éreztem magam. Bizonyos értelemben ez is szexjelenet, mert annyira intim. Annyi jelenetet látunk, ahol az emberek dugnak, de nem látjuk benne azt a szeretetet, azt az érintést, azt a törődést. Gyönyörű volt. Nem akartam, hogy véget érjen.” (Cannes, 2024 május 14.)

Jeremiah Johnson, 1972

John Jeremiah „Májevő” Johnson egy igazi szőrmevadász volt a vadnyugaton, halálos ellensége, majd szövetségese a Crow indiánoknak – igazi legenda. Még legendásabbá azonban Sydnay Pollack és Robert Redford tették. Még annál is legendásabbá viszont az internetezők, akik a film egyik, a borotválatlan Redfordot ábrázoló snittjét giffesítették, ezáltal mémesítve azt.

Az üldözők / The Chase, 1966

A hivatalos filmtörténeti időszámítás szerint 1967-ben kezdődött az Új-Hollywood korszaka Arthur Penn Bonnie és Clyde-jával. Pedig Penn már egy évvel azelőtt is hasonló húrogat pen(n)getett ebben a méltatlanul elfelejtett bűnügyi thrillerben: a Horton Foote regényéből készült filmben a börtönből megszökött Redford menekül az őt üldöző Brando elől.

Az elnök emberei / All the President's Men, 1976

Micsoda idők... egy korszak, amikor az amerikai elnökök még lemondtak az őket terhelő bizonyítékok miatt. A Watergate-botránynak és újságíróinak több film is emléket állít. Ez volt a legelső, és a megtiszteltetés a korszak két legnagyobb sztárját – Hoffmannt és Redfordot – illette, hogy eljátsszák a korszak két legnagyobb firkászát.

A nagy balhé / The Sting, 1972

Akkora duó ez (vagy trió, ha George Roy Hill rendezőt is ideszámoljuk), hogy azt hinnénk, temérdek filmet csináltak együtt. Sajnos, nem. Ez volt a második és az utolsó. Barátságuk viszont messze túlnőtt a filmes kollaborációkon, ráadásul éveken keresztül, pénzt nem sajnálva ugratták egymást.

„A nagy balhé színjáték a szó klasszikus értelmében, amely a néző manipulálását kitűző hitvallással a Szórakoztatásra esküszik fel – mi más nyerhette volna ebben az évben az Oscar-díjat? Teszi mindezt olyan sármmal és cinkossággal, hogy még nyilvánvaló és kissé zavaró elbeszélésbeli ellentmondásai, bökkenői is megbocsájtatnak a magasabb cél érdekében.”

Soós Tamás: Hollywood idézőjelben

Butch Cassidy és a Sundance kölyök / Butch Cassidy and the Sundance Kid, 1969

A film, amely mindenkiből visszavonhatatlanul sztárt csinált, még a forgatókönyvíróból, William Goldmanből is. Akkora fordulópontot jelentett Redford karrierje számára, hogy erről nevezte el később a birtokát, a fesztiválját, és a tehetségkutató intézetét is. Talán már nem is fontos, de Jeremiah Johnsonhoz hasonlóan ő is egy igazi western-legenda volt. Mekkora sorsfintor, hogy az amerikai függetlenfilm egyik legfontosabb intézete egy bank- és vonatrabló gengszterről kapta a nevét...

„Newman azt nyilatkozta, hogy ez a forgatás volt a legnagyobb buli egész életben, mert nagyon sok sört ittak Redforddal.”

Jakab-Benke Nándor: Amikor még cool volt a Vadnyugat