2025 legjobb filmjei
A Filmtett szerzői idén is vallottak az év legjobb filmélményeiről (tévésorozatok itt). A toplista hátsó felében igen kiélezett volt a verseny, viszont ahogy közeledünk a csúcshoz, annál egyértelműbb a nyertes(ek) fölénye. Jó szórakozást az esetlegesen kimaradt filmek bepótolásához, íme 2025 legjobbjai:
-
-
#9
Bónusz – Joachim Trier: Affeksjonsverdi / Sentimental Value / Érzelmi érték
„Szerencsére Joachim Trier úgy tesz, mintha a mozi ugyanakkora kulturális-társadalmi jelentőséggel bírna, mint anno: hiába szól az Érzelmi érték látszólag pont arról, hogy a Bergman-szerű nagyformátumú rendezők ideje lejárt, annak a fajta filmkészítésnek befellegzett, attól még a mélyben valójában minden kockájával azt sugallja, hogy a mozi örök, és az alkotás mindent túlél, sőt, minden sebet begyógyít.”
Jakab-Benke Nándor: Itt lakom, látod, ez az a ház
-
#8
Megosztva – Miguel Gomes: Grand Tour, ill. Zach Cregger: Weapons / Fegyverek
„Gomes számára a cselekmény elmesélésének aktusa legalább olyan fontos, mint maga a cselekmény. [...] Kár lenne hagyományos tanulságokat és romantikus feloldozást keresnünk a sztoriban, a lényeg tényleg az utazáson, az élményen van.”
Jakab-Benke Nándor: A saját farkába harapó idő
„A Fegyverek legnagyobb ereje, hogy mindig pont annyi információval látja el a nézőt, ami elegendő, hogy az különbnél különb elméleteket gyártson magának és ami után sosem marad el a kiábrándító igazság.”
Siklódi Lehel: Gonosz gombafonalak
-
#7
Megosztva – Brady Corbet: The Brutalist / A brutalista, ill. Clint Bentley: Train Dreams / Az álmok vágányán
„A háborús menekültek megérkezésekor fejjel lefelé megpillantott szabadságszobor képe csak egy újabb önmagából kifordult világot vetít előre, amiben a feddhetetlen milliomos a kiszolgáltatott idegeneken élheti ki elfojtásait és szodomisztikus perverzióit. Brady Corbet ugyanis korábbi filmjeihez hasonlóan ismét egy kollektív tragédia által meghatározott személyes perspektíván keresztül szembesíti a fennálló társadalmat saját képmutatásával.”
Lubianker Dávid: Az emlékezet földje
„A film egyik leghangsúlyosabb gondolati – de formanyelv szempontjából is fontos – eszköze maga a csend. [...] Az álmok vágányán olyan immerzív filmélményt kínál, amelyhez foghatót egyre ritkábban élhetünk át, különösen ha a streaming-platformok felhozatalában keresgélünk.”
Forró Boldizsár: Az egyszerűség dicsérete
-
#6
Radu Jude: Kontinental ’25
„Mi lett Kolozsvárból? – tehetjük fel a kérdést, miközben többedjére mutatja a film a város szülöttje, Mátyás király szobrát. Trendi, német butikhotel építése miatt meg kell halnia egy embernek, a város határában bizarr dinópark és kínai zsúfoltságú lakónegyedek épültek, az utakon délkelet-ázsiai ételfutárok nyüzsögnek, akikkel szemben a román joghallgatóból lett futárban feltámad a nemzeti büszkeség, majd Románia meghágja a magyarságot.”
Gyöngyösi Lilla: Európa csendes
-
#5
Park Chan-wook: No Other Choice / Nincs más választás
„Park Chan-wook ismét sajátosan abszurd kifejezőeszközeivel és ellentmondásos meglátásaival provokálja közönségét. [...] A film legmorbidabb megoldása, hogy extrém felvetései időnként nem is annyira túlzásoknak, mintsem a kortárs társadalom érzékletes megfigyeléseinek hatnak.”
Lubianker Dávid: Papíréletek
-
#4
Olivier Laxe: Sirât / Tánc a sivatagban
„Erősen allegorikus alkotásról van szó, ahol a lét ingatagságát szinte késsel lehet vágni, a világvége-érzés szívósan tud erősödni a majd' két óra alatt, és ahol az út szimbolikus jellege, törékenysége fizikailag is veszélyes, törékeny ösvényben materializálódik.”
Jakab-Benke Nándor: Marokkó Max
-
#3
Jorgosz Lanthimosz: Bugonia
„Noha a javarészt egyetlen helységben játszódó kamaradráma feszültségét éppen a karakterek változatos nézőpontjai adják, a Bugonia legjobb pillanatai abból fakadnak, amikor a szereplők kilépnek ebből a zárt túszejtő-közegből és más élethelyzetekben, munkájuk során vagy családi közegben vannak megmutatva.”
Lubianker Dávid: A méhkirálynő emberei
-
#2
Paul Thomas Anderson: One Battle After Another / Egyik csata a másik után
„Az Egyik csata a másik után műfaji értelemben zilált, szabálytalan, a kötött formákat felrúgó mű, mely sokkal kevesebbet érne e rokonszenves öntörvényűség nélkül. [...] Paul Thomas Anderson magabiztosan leszállította az év egyik legszórakoztatóbb amerikai filmjét.”
Kovács Patrik: A lányom nélkül soha
-
#1
Enyedi Ildikó: Silent Friend / Stille Freundin / Csendes barát
Nem igazán volt kérdéses, hogy melyik lesz az idei kedvenc filmünk. Transzcendens gyöngyszem, ami nem hiába kapott a bemutatása óta eltelt pár hónapban már 11 díjat.
„Olyasmit kísérel meg, amit a film nyelvével szinte lehetetlen: ábrázolni azt, amit nem lehet ábrázolni, mert már rég elvesztettük ennek a fajta tapasztalásnak a képességét, és valószínűleg nem is igen tudjuk visszaszerezni – közhelyesen szólva, a létezés totalitását.”
Papp Attila Zsolt: A fák kimondhatatlan tettei
