David Copperfield rendkívüli élete

A bizarr „színvak” casting és az erőltetett poénkodás nem mindenki egyöntetű elismerését vívta ki, pedig sokan várták az olasz nevű brit vígjátékrendező, Armando Iannucci újabb dobását.

„120 percen keresztül követik egymást a karikírozott jellemek, a tarka helyszínek és az abszurdum felé hajló események, melyek mégis végig követhetők és élvezhetők maradnak – egészen a film befejezéséig. Az alkotók mintha az utolsó tizenöt percben eszméltek volna rá, hogy még egy nagy marék cselekményszál elvarratlanul maradt és szövőszéküket turbó-üzemmódra kapcsolva igyekeztek volna gyorsan lezárni a munkát.” (Harsányi Domonkos)

A Netflix egyre gyatrább kínálata

Tény, hogy ez szubjektív tapasztalat, és egyáltalán nem széleskörű. Nagyon sokan továbbra is szeretik a streaming-Mekkát. Ám vannak páran, akiknek az idei év leszállóágba helyezte a Netflixet. Úgy tűnik, hogy a streamingóriás ténylegesen tévépótló lett, a kisképernyő legundorítóbb műfajait – reality show és társaik – is képes új köntösben újra eladni, miközben unzsenírt keresi a lehető legszélesebb közönség kegyeit.

Pesti balhé

Egy film, aminek nemhogy eltolták volt, hanem két héttel előbbre hozták a bemutatóját a nyáron. Mi nem írtunk róla kritikát. Jobb ez így.

Borat 2

Sacha Baron Cohen a feszengős, kínos humor nagymestere, és néha túl messzire megy. Ezúttal is sikerült kivernie pár biztosítékot.

„Egy efféle, szinte kandi kamerás altesti humorral operáló vígjáték csak moziban tud igazán harsány lenni.” (Jakab-Benke Nándor)

Watchmen

„Az HBO Watchmenje teljesen más irányt vesz, mint amire bárki is számított: tematikájában és a képregény karaktereinek felhasználásában egyaránt szándékosan megy szembe a rajongói elvárásokkal.” (Harsányi Domonkos)

És hát valljuk be, az ilyesmi nem mindig szokott jól lecsapódni. Az agyondíjazás ellenére sem lesz belőle több évad, úgy tűnik.

Mulan

Várjunkcsak... nem csak az lehet csalódás, amitől vártunk is valamit?

„A Disney-remake-ekkel általában vagy az a baj, hogy változtatások nélkül lemásolják a eredetit, vagy a felismerhetetlenségig maszkírozzák gyermekkorunk bálványait. A 2020-as Mulan mélynek álcázott, de valójában nagyon közhelyes mondanivalóján túl ez utóbbi miatt válik élvezhetetlenné.” (Incze Kata)

Ratched

A filmtörténet egyik legizgalmasabb főgonoszából, az Oscar-díjas Száll a kakukk pszichiátriai főnővéréből sorozatot csinálni biztosan jó ötletnek tűnt papíron, ám a Ratched „a streaming-szolgáltatók tucatszériáinak komfortos és középszerű történetmesélési és vizuális paneljeihez alkalmazkodva tálalja újra eddig 10 évadot megért sikersorozatának lightosabb atmoszéfáját és szofthorror-jellegét.” (Németh Előd)

Mank

Fincher ó-Hollywood szürke vagy egyáltalán nem szürke eminenciásaihoz írott ódáját/vádiratát sokan szerették, de sokan gondolják maníros, saját fontosságában tocsogó, unalmas filmnek, ami ráadásul még a filmtörténeti tényekkel sem mindig ápol jószomszédi viszonyt.

„Fincher filmje az alkotói felelősségre kérdez rá, és bár Hollywood sötét oldalára szeretné kalauzolni nézőjét, a megidézett filmes aranykor csillogó-lüktető élete, az általa használt vizuális nyelv, a jól fölépített karakterek és a feszültség fokozására építő, gördülékeny cselekményszövés a dramaturgiai és forgatókönyvi aránytalanságok (az ifjabb Fincher túlzott tisztelete az idősb Fincher munkája iránt?) ellenére is egyfajta ambivalens, chiaroscurós nosztalgiát ébresztenek a letűnt álomgyári mesevilág hamis, mégis vonzó díszletei iránt.” (Papp Attila Zsolt)

Tenet

A pandémia közepén – vagy hullámvölgyében, attól függ, hogy nézzük – újrakinyitó mozikat megmenteni hivatott Nolan-féle időcsavaros mega-blockbuster sokak számára maradt érthetetlen maszlag.

„Nolan legújabb, grandiózus mozija, azon túlmenően, hogy filmes konteók tucatjait inspirálta az okosan megvágott beharangozóknak hála, máris igen megosztó véleményeket indukált azon szerencsés kiválasztottak körében is, akik már láthatták a művet. A magam részéről osztom azon véleményeket, miszerint a Tenet eredeti forgatókönyvével együtt sem feltétlenül az idén félszázados Nolan karrierjének legcsúcsa.” (Galaczi Zsófia)

A mozik bezárása, illetve az elhalasztott és streamingre átütemezett bemutatók

Ez egy önmagát megmagyarázó csalódás: egy igazi mozirajongónak a legfrusztrálóbb az volt az idei évben (a karanténon kívül), hogy világszerte bezártak a mozik (aztán kinyitottak, majd ismét bezártak). Történt mindenféle ügyes és ügyetlen pótlási kísérlet távmozitól szabadtéri fesztiválon keresztül filmbérlési lehetőségig, de a legnagyobb felhördülést mégiscsak a Dűne, az új James Bond és a többi Warner-nagyágyú majdani streaminges debütjének bejelentése okozta, ami miatt sokan egyből el is kezdték a mozizást temetni. Pedig épp ezért 2021 lehet az európai/indie/művészfilm nagy lehetősége, csak rajtunk múlik!