Paul Feig: Last Christmas / Múlt karácsony

Még frissek a sebek, amit az idei kötelező karácsonyi romkom okozott.

Nagy Zoltán: Szép csendben

Reméltük, hogy az idén nem lesz magyar film a csalódások között, de lőn. És ez nem is az egyetlen (habár erre jóval kevesebben haragudtak, mint a toplista csúcsán lévőre).

„A sztoriban láthatóan ott rejlik egy feszes hangulatú és izgalmas tinithriller potenciálja, ám a Szép csendben egy pillanatra sem próbál meg feszültséget teremteni. Lassan hömpölygő tempójával, információelhagyásos építkezésmódjával egyrészt fokozatosan elveszti a nézői érdeklődést, másrészt csak még jobban kihangsúlyozza a forgatókönyvön tátongó óriási hézagokat.”

Tóth Menyhért

Jon Favreau: The Lion King / Az oroszlánkirály

Az animációs és az élőszereplős film között lévő felszántatlan senkiföldjén rekedt Lájonking-remake-ről legfőképpen annyit lehet elmondani, hogy... volt a moziban.

„Az oroszlánkirály megmutatja, hogy hol tart ma a számítógépes animáció, de azért őszintén remélem, hogy nem jelöl ki semmilyen irányt, amit követni kell, vagy a többiek önként követni fogják.”

Hujber Ádám

Jonas Åkerlund: Polar

Mads Mikkelsen netflixes erőszakorgiája annyira unalmas volt, hogy senki sem emlékszik rá. Csak az a pár ember, aki külön kérte, hogy felkerüljön a csalódások listájába. Legyünk azért elnézők vele: szerepelt az idén jó filmben is.

Ang Lee: Gemini Man

Aki sosem értette, hogy Will Smith miért az egyik legjobban fizetett hollywoodi sztár, az ebből a filmből sem fogja megérteni.

„Ha a forgatókönyv reménytelen, azon a legkiválóbb rendezők sem tudnak segíteni. Elmarad tehát a mélyenszántó szembenézés fiatalkori önmagunkkal, de marad a tanulság, miszerint a dupla is lehet semmi.”

Farkas Boglárka

Simon Kinberg: Dark Phoenix / X-Men: Sötét Főnix

Az X-Men tipikusan olyan filmsorozat, amiről valamiért az az érzésünk, hogy már régen vége, aztán amikor a mozikba kerül egy újabb rész, csak meglepődve konstatáljuk, hogy nem. A legutóbbi nézve nem is értjük, hogy miért nem...

„Ennyire gyáván sterilre csiszolt, élettelenül klipszerűen összerakott, pocsékul színészvezetett szuperhősfilm talán a (kosár)legenda Shaquille O’Neal címszereplésével készült Steel óta nem született.”

Szabó R. Ádám

Benioff-Weiss: Game of Thrones / Trónok harca, 8. évad

Ritka, hogy sorozat kerüljön fel az év csalódásai közé, hiszen ha valami nagyon rossz, akkor évad közben abba lehet hagyni. A Trónok harca viszont annak a kategóriának bizonyult, amit most már csakazértis végignézzük...

„Kérdéses, hogy mi marad meg inkább az emberekben: a remek első fele, vagy az egyre több sebből vérző, majd nagyot bukó második, amelyet a befejezés már csak kicsiben tudott megszépíteni. Akárhogy is legyen, a Trónok harca még sokáig velünk marad, és nem csak azért, mert nehéz elengedni egy ilyen aranytojást tojó tyúkot, hanem azért is, mert sokat adott a televíziózásnak és a nézőknek is (csak aztán tőlük sajnos sokat el is vett).”

Polák Zsóka

Woody Allen: A Rainy Day in New York / Egy esős nap New Yorkban

Amikor megtudtuk, hogy az Amazon nem akarja bemutatni az idős mester filmjét, felháborodtunk. Nem sejthettük, hogy talán még jól is jött az újból fellángoló #metoo-botrány a film mihamarabbi fiókba rejtéséhez...

„Az Egy esős nap New Yorkban mintha semmilyen egyéb célt nem szolgálna azon kívül, hogy beálljon az utóbbi évek felejthető alkotásai közé, illetve, hogy gyengítse a gyűlölt-imádott rendező terebélyes, filmművészeti remekekkel tarkított életművét.”

Incze Kata

J.J. Abrams: Star Wars: The Rise of Skywalker / Skywalker kora

Valószínűleg csak azért nem került első helyre, mert még nem volt ideje mindenkinek megnézni az évvégi hajrában. Csak egy hangyafarknyival maradt le a dobogóról.

„Hiába szép, hiába szívet melengető, túlzsúfoltságával és rohanó tempójával üresen hat, a dübörgő Star Wars-nosztalgia mögül kilóg a lóláb. [...] a nosztalgiáé a főszerep, ahol mindenki csak a szép dolgokról beszél, de közben érezzük, hogy már semmi sem olyan, mint régen volt.”

Polák Zsóka

Dobó Kata: Kölcsönlakás

Nehéz volt, de megérte: egy toplista, ahol egy magyar film megelőzi a Csillagok háborúját (de csak orrhosszal). A Kölcsönlakás az év elején jött ki, de azóta is fáj nekünk.

„A szerencsénk viszont az, hogy elég kijönni a moziból, lerázni az élményt, és örülni annak, hogy az egy-két ilyen mélységű baklövéstől eltekintve már rég nem itt tart a magyar film.”

Polák Zsóka