Margitházi Beja

Margitházi Beja

Margitházi Beja, PhD, az ELTE BTK MMI Filmtudomány Tanszékének adjunktusa, korábban a PPKE, az esztergomi VJTK, illetve a Sapientia EMTE tanára. Publikációi és kurzusai a film stílustörténetével, a korai- és némafilmmel, a vizuális kommunkáció kutathatóságával, illetve a digitális kor új képfajtáival foglalkoznak. A Filmtett mozgóképes havilap alapító szerkesztője. Az arc mozija. Közelkép és filmstílus című kötete 2008-ban jelent meg a Koinónia Kiadó gondozásában, az általa társszerkesztett Vizuális kommunikáció című szöveggyűjtemény 2009-ben a Typotex kiadónál. Kritikái, fordításai és egyéb filmes témájú publikációi 1995 óta a Színház, az Ellenfény, a Zsöllye, a Korunk, az Idea, a Balkon, a Filmtett, a Filmvilág, a Filmkultúra, a Pannonhalmi Szemle, az Apertúra, a Metropolis és a Disegno című lapokban, illetve magyar és angol nyelvű tanulmánykötetekben jelentek meg.

Írásai a Filmtetten (54)

Képkeresők – Játékfilmek versenyben szekció. Budapest, Mamut mozi, 2003. január 28. – február 4.

2003. március 15.

A kísérletezés és a keresés az idei szemlén sem hiányzott a játékfilmes mezőnyből. Minél több a vizuális impulzus, a multimediális hatás, minél bonyolultabb és összetettebb lesz a valóság, annál kuszábbak lesznek az érzelmek és a sorsok, annál több, árnyaltabb formára és történetre lesz szükség ezek kifejezésére. Műfajt, stílust, színészeket és képeket keresők a 34. Magyar Filmszemlén.

Hely nélküli helyeken – X. Titanic Filmfesztivál, Budapest, 2002. október 10–20. – Hullámtörők szekció

2002. november 15.

Hajó: a tér egy úszó darabkája – írja Foucault – „egy hely nélküli hely, a képzelet legkimeríthetetlenebb tárháza.” Igaz, azzal folytatja, hogy „a hajó nélküli civilizációkban elapadnak az álmok”, de hajózni tenger nélkül is lehet, az álmodozáshoz pedig tenger és hajó sem szükségeltetik. Ősszel például mindig van néhány olyan nap, amikor a filmes közvéleményben minden hajózástechnikai hasonlat és szakszó új értelmet kap: a Titanic filmfesztivál válogatott rakománya azzal kecsegtet, hogy utasai tenger és hajók híján is világot látnak majd.

A konzervativizmus diszkrét bája – Cinema

2002. szeptember 15.

Eleinte nem értettem, augusztus közepén miért álldogálok hosszasan a kolozsvári újságosstandok előtt, a női-, horgász-, autós- és kutyásmagazinok címlapjainak gazdag választékát röntgenezve, míg egy este, egy már bezárt támaszpont ablakából, visszafogottan, de kissé szomorúan rám nem pillantott Nicole Kidman a Cinema új borítójáról. Bár a májusban felbukkanó, kéthavinak feltüntetett román filmes lap újabb jelentkezésének már valóban itt volt az ideje, Kidmanra végképp nem számíthattunk.

Kisforgalmú szekció – A 33. Magyar Filmszemle játékfilmjeiről III.

2002. március 15.

Low, vagy no budget filmek, videóra forgatva, moziforgalmazási remények nélkül. Az éves Magyar Filmszemle állandó résztvevői a kis költségvetésű, alacsony nézettségű, lelkes vagy kísérletező műhelyek által készített nagyjátékfilmek. Egy tarka magyar Bé-térkép.

Kikötő a filmóceánon – 9. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál, Budapest, október 4-14.

2001. november 15.

A fesztiválnak az idén is az volt a fő célja, mint az utóbbi kilenc évben: elérhető közelségbe hozni a világ kortárs filmtermésének legaktuálisabb kultusz- és botrányfilmjeit. Az elmúlt években a magyar közönség a Titanic filmfesztiválon láthatta először Quentin Tarantino, Atom Egoyan, Wong Kar-wai, Takesi Kitano műveit, és olyan filmeket, mint az Öngyilkos szűzek, a Straight Story, az Idióták, a Tigris és sárkány, az eXistenZ. Az idén a szokásos Hullámtörők blokk mellett, mely az egyéni hangvételű, fősodorról leszakadó rendezők filmjeiből válogatott, a Francia Zátonyok mai francia rendezők filmjeit fogta össze, és külön tömbben futottak a koreai új hullám filmjei (többek között Kim Ki-Duk alkotásai), merész elsőfilmek a világ minden tájáról (Fejes a mélyben), Ian Hrebejk cseh rendező munkái (Cseh a tengerben), a húszas évek szellemét megidéző alkotások (Üzenet a palackban), és kortárs európai és amerikai dokumentumfilmk (Filmdokk). 25 ország 53 filmje. A Filmtett összeállítása ezek szemlézéséből közöl válogatást.

Annyira érdekes, amennyire őszinte – Beszélgetés Mundruczó Kornél rendezővel

2001. június 15.

„Munka közben nem szoktam közönségben gondolkozni. Persze vágyom arra, hogy sikeres legyek, hogy örüljenek a munkáimnak, de amikor elkezdek dolgozni, vagy írni, már nem az foglalkoztat, hogy ez kinek készül. Azt gondolom, hogy ha kitalálsz egy érdekes történetet, és a forgatáson kellő meggyőződéssel dolgoznak benne az emberek, a színészektől elkezdve a világosítókig, akkor annyira lesz érdekes a film, amennyire őszinte volt. Én azokat a filmeket szeretem, ahol ezt az energiát megérzem, és látom, hogy akkor valamiért, valakiknek nagyon fontos volt megcsinálni azt a filmet.”

Grotowskitól Lars von Trierig – Beszélgetés Szekeres Csaba rendezővel

2001. március 15.

„Arra jöttem rá, hogy a történetek, mármint a fikció egy kegyes palást, amit az ember fölhasználhat arra, hogy védettséget biztosítson a figuráinak, akiket kitalál. A fikció sokmindennel megajándékozza az embert, ugyanakkor nincs szebb annál, mint amikor erre nincsen szükség, mert leplezetlenül és kendőzetlenül tudsz ott lenni, és úgy tudsz elmesélni egy történetet, hogy az, akit ott látsz, az önmaga.” Beszélgetés Szekeres Csaba rendezővel.

Hat hét elég lesz – Neil LaBute: In the Company of Men / Férfitársaságban

2000. december 15.

Mindig is volt valami rátarti büszkeség és titkos megelégedettség abban, ahogyan Hollywood a románcokat kezelte és a szerelmi divatokat igazgatta. De míg a 40-es évekig évtizedenként szorgalmasan javítgatta és újradefiniálta a love-style-t és a férfi-nő ideálok vonulatát, a hatvanas évekre mintha kifogyott volna a szuszból; éppen akkorra, amikor a nemi szerepek és a romantika konvenciói radikálisan átalakulnak.

Képtelen forgatókönyvek alapján – Kenneth Branagh filmes Shakespeare-adaptációi

2000. október 15.

„Föltartóztatni nem lehet a mozi fejlődését, én hát azt hiszem, hogy előbb-utóbb a színházak fogják kivetni a mozit. Úgy képzelem, hogy például a felvonásközöket mozgófénykép-előadással töltenék be, a függöny helyén egy vetítővásznat alkalmaznak, s míg a színpadot berendezik: a közönség mozgófényképeket láthat" – így vélekedett a színház és a film kapcsolatáról egy nagyváradi színész a századelőn. Shakespeare-darabból már a mozi megszületésekor mozgókép készült. A Filmtett összeállítása a színpad és a film tárgyairól, a két művészet kölcsönhatásáról szól.

Margitházi Beja

Friss film és sorozat

  • A szer (The Substance)

    Színes horror, 140 perc, 2024

    Rendező: Coralie Fargeat

  • Better Man: Robbie Williams

    Színes animációs film, életrajzi, zenés, 135 perc, 2024

    Rendező: Michael Gracey

  • Nosferatu

    Színes horror, 133 perc, 2024

    Rendező: Robert Eggers

  • Carry-On

    Színes akciófilm, bűnügyi, thriller, 119 perc, 2024

    Rendező: Jaume Collet-Serra

  • The End

    Színes fantasy, filmdráma, musical, 148 perc, 2024

    Rendező: Joshua Oppenheimer

  • Super/Man

    Színes dokumentumfilm, életrajzi, 106 perc, 2024

    Rendező: Peter Ettedgui, Ian Bonhôte

  • 2073

    Színes dokumentumfilm, thriller, 85 perc, 2024

    Rendező: Asif Kapadia

Szavazó

Mit vársz a leginkább 2025 első felében?

Szavazó

Mit vársz a leginkább 2025 első felében?

Friss film és sorozat

  • A szer (The Substance)

    Színes horror, 140 perc, 2024

    Rendező: Coralie Fargeat

  • Better Man: Robbie Williams

    Színes animációs film, életrajzi, zenés, 135 perc, 2024

    Rendező: Michael Gracey

  • Nosferatu

    Színes horror, 133 perc, 2024

    Rendező: Robert Eggers

  • Carry-On

    Színes akciófilm, bűnügyi, thriller, 119 perc, 2024

    Rendező: Jaume Collet-Serra

  • The End

    Színes fantasy, filmdráma, musical, 148 perc, 2024

    Rendező: Joshua Oppenheimer

  • Super/Man

    Színes dokumentumfilm, életrajzi, 106 perc, 2024

    Rendező: Peter Ettedgui, Ian Bonhôte

  • 2073

    Színes dokumentumfilm, thriller, 85 perc, 2024

    Rendező: Asif Kapadia