Házastársi iszony – Valdís Óskarsdóttir: Sveitabrúðkaup / Családban marad

2009. október 7.

Íme egy izlandi road movie, balkáni felfordulással megspékelve. Minden szereplő hozzáadja privát kis elmebaját az össznépi balhéhoz, mely a kéjes kis autókázást hamar rokoni pankrációvá változtatja. A 2008-ban készült Családban marad minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy korántsem Kormákur az egyetlen izlandi filmes, aki érdemes a kitüntetett figyelemre.

Apák és fiúk – Tóth Barnabás: Rózsaszín sajt

2009. szeptember 15.

Tóth Barnabás első nagyjátékfilmje nem hagy maradandó nyomot a nézőben, pedig összességében szerethető kis mozi. Fő gyengesége, hogy az ügyesen megírt dialógusok ellenére is túlzottan steril, sablonos marad. A Rózsaszín sajt tehát – címét meghazudtolva – színtelen, szagtalan, de amíg a szánkban tartjuk, egész kellemes íze van.

Újabb tégla a falban – Eran Riklis: Etz Limon / Citromfa

2009. május 25.

A Citromfa nagy érdeme, hogy a harsány vádaskodást elkerülve, inkább költői eszközökkel mutatja be a közel-keleti konfliktust. Az erőszak képeinek demagóg áradása helyett így egy vér nélküli történetből olvashatjuk ki az izraeli–palesztin szembenállás feloldhatatlanságát.

Csak az a szex… – Veit Helmer: Absurdistan / Abszurdisztán

2009. április 15.

Abszurdisztán az a hely, ahol az abszurd maga a törvény. Veit Helmer filmje a férfi és a női nem örök harcának komikus kulisszái előtt mutatja be, hogy egy fiatal pár igaz szerelme miként számolja fel a nemek közt húzódó frontvonalakat.

Ondó és szirup – Kevin Smith: Zack and Miri make a porno / Zack és Miri pornót forgat

2009. március 17.

A Zack és Miri pornót forgat többrétegű alkotás. Míg a felszínen dübörögnek a harsány altesti poénok, addig a cselekmény alapvető ívét az unalomig ismert romkom-sablonok alakítják. Kevin Smith megkísérelte közös nevezőre hozni a szabadszájú pornó-komédiát az érzelemdús szerelmi történettel. Ondó és szirup keveréke azonban nem alkot valami kívánatos elegyet.

Akcióba fúlva – Jean-François Richet: Mesrine: L'ennemi public no. 1. / Halálos közellenség 2.

2009. február 11.

Bajban van a kritikus, ha el akarja kerülni az önismétlést, hiszen a Halálos közellenség 2. nagyjából ugyanazokat a hibákat és erényeket mutatja fel, mint az első rész. Az akciójelenetek levezényléséből ismét jelest kap a rendező, minden másból azonban csak gyenge közepest érdemel a képzeletbeli bizonyítványba.

Indiai kvízözön – Danny Boyle: Slumdog Millionaire / Gettómilliomos

2009. január 16.

A Slumdog Millionaire főhőse a nyomornegyedek kilátástalan világából jut el a globalizált fogyasztói társadalom elektromosan fűtött kollektív vágyálmába, azaz a milliókkal kecsegtető kvízműsorba. A legkisebb fiúról, és a szerelem mindent elsöprő erejéről szóló régimódi történet azonban nagyon is korszerű köntösben jelenik meg, épp ezért olyan magával ragadó.

Jelenetek egy gengszter életéből – Jean-François Richet: Mesrine – L'instinct de mort / Halálos közellenség: a kezdetek

2008. november 26.

Jean-François Richet az egyik legismertebb francia gengszter, Jacques Mesrine kalandokban gazdag élettörténetét vitte filmre.A Halálos közellenség minden pillanatában izgalmas, de meglehetősen súlytalan alkotás. Olyan sebességgel száguld végig főhőse élettörténetén, hogy a néző csak követni tudja, de átélni már nem az eseményeket.

A DVD-korszak donquijotéi – Michel Gondry: Be Kind Rewind / Tekerd vissza, haver!

2008. október 28.

A Tekerd vissza, haver! Michel Gondry eddigi legkonvencionálisabb alkotása, ami azért meglepő, mert egyben a legönreflexívebb is. Gondry életében ugyanis elérkezett az a pillanat, amikor magáról a filmkészítésről forgatott filmet. És ahogyan ilyenkor egyes alkotók hajlamosak saját művészi hitvallásukkal átitatni a film minden percét, a bohókás francia mester esetében sincs ez másképp.

Variációk egy legendára – Todd Haynes: I'm Not There – Bob Dylan életei

2008. október 10.

Todd Haynes nem megoldani akarja a Dylant övező rejtélyt, hanem minden ellentmondásával együtt elénk tárni. A leghíresebb dalok születésének kínosan egyszerű pszichológiai indoklása is teljesen hiányzik a filmből. Ami viszont van helyettük: 135 percnyi bolyongás Dylan személyiségének útvesztőiben.