Kardok, szandálok, bőrgatyák és Conanok – A fantasy-műfaj története röviden

2006. október 15.

Nem árt először a fogalmakat tisztázni, hiszen több, hasonlóan csengő fogalom is felbukkan, amikor a fantasyről beszélünk. A fantasy művészeti ágakon átívelő fogalom. Az izommal megpakolt legények legfontosabb tenyészőhelye nyilván az irodalom, a képregény és a film, de van fantasy-festészet (Boris Vallejo lélegzetelállítóan anatomikus képei), -szobrászat (H. R. Giger formatervezései) és -zene (Rhapsody, olasz metálzenekar) is.

Az élet a Sapin – Románia, Kolozsvár – Sapientia EMTE, Fotóművészet, filmművészet, média szak

2006. szeptember 15.

A Sapientia talán kicsit nehezebben illeszkedik a filmes iskolákról szóló összeállításba. Nem egy különálló, nagy múltú művészeti iskola ugyanis, hanem egy nagyobb intézmény kis – és friss – része. És ez a nagyobb intézmény – a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem – is érdekes státussal rendelkezik.

God Save the Queen – Azaz micsoda az angol humor

2006. február 15.

Igazából két ország exportált mindig sikeresen humort. Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság. Sohasem lehetett igazán sikeres német, francia vagy bármilyen más humorsorozatot látni a tévében, a hetvenes-nyolcvanas évek amerikai és angol komédiái azonban állandóan visszatérő elemei a műsorrácsoknak. Ezt könnyen rá lehetne kenni arra, hogy az angol nyelvű műsorokat könnyebb eladni, de a képlet nem ilyen egyszerű.

Szupernóvák – 4. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál – 2005. május 27–június 5. – Supernova szekció

2005. július 15.

Az idei szupernóva-válogatás is eléggé ellentmondásos lett: volt film, ami tényleg nagyot robbant, volt, ami csak halk pukkanással jelezte, hogy ő is megérdemel némi figyelmet, és volt, aminek a kanóca is hiányzott. Eklektikusnak eklektikus: politikától valóságshow-jellegű őrültségeken és családi drámákon egészen a kung-fu paródiákig minden volt, beleértve a fesztivál legnézettebb filmjét (a díjnyertes versenyfilmet leszámítva): a Howl mozgó kastélyait.

Hollywood és Európa között – Stanley Kubrick, a függetlenség megszállottja

2005. július 15.

Úgy volt hatással az amerikai és európai filmművészetre egyaránt, hogy a két kontinens közti szigetvilágon – Angliában – élte le élete nagy részét és alkotta legjobb filmjeit. Hogyan lehet élősködni az amerikai stúdiórendszer hátán, európai közegben, megélve a független filmalkotó kultuszát? Talán ebből a rövid Kubrick-életrajzból kiderül.

Fekély e kéj – Sci-fi, horror és metafizika David Cronenberg műveiben

2005. június 15.

David Cronenberg fehér holló. Egyrészt megvalósított egy szinte lehetetlen „feladatot": a hetvenes években készített kis költségvetésű, bizarr sci-fi-horror filmjei kultusszá értek, és eljuttatták a legrangosabb filmművészeti folyóiratok borítóira, az A-kategóriás fesztiválok zsűrijébe, a kis művészmozikba – de még Hollywoodba is tett egy kirándulást. Másrészt soha nem kényszerült különösebb kompromisszumokra, még a De Laurentiis felügyelete alatt készített Stephen King-feldolgozás és a régi német sci-fi, A légy remake-je készítése alatt sem. Harmadrészt filmre vitt olyan megfilmesíthetetlennek tartott írásokat is, mint a drogos szubkultúra alapműve, William S. Burroughs Meztelen ebéd című regénye¹, valamint J. G. Ballard botrányos műve, a Karambol.

Egy gondolat bánt engemet

2005. május 15.

Meghalni nem is olyan egyszerű, mint ahogy az ember képzelné. Koncepció kell hozzá és producer. Wim Wenders filmkészítésről szóló filmjében, A dolgok állásában meséli el a Producer (akit mellesleg a b-szériás horrorfilmkészítő, Roger Corman alakít) a Rendezőnek, hogy „a halál a legnagyobb sztori, mindjárt a szerelem után". S tényleg. Mindenki tudja, hogy miért tódulnak az emberek a mozikba: hogy lássanak más embereket szeretkezni és meghalni. Hollywood maga alatt vágná el a fát, ha a szereplői csak úgy kimúlnának ágyban, párnák közt (ott a szexcsaták zajlanak).

Hannibál Lektor esete a Metafizikai Naranccsal – Beszámoló a Filmtett-vetélkedőről

2005. április 15.

Tudom, hogy még mindig hihetetlenül hangzik, de a lap, amit a kezedben tartasz, kedves Olvasó, a Filmtett 51. száma. Átléptünk tehát múlt hónapban egy álomhatárt (nemsokára pedig az ötéves évfordulót is megünnepelhetjük). Az ilyen álomhatároknak különleges események és különleges lapszám dukál – és mindkettőben volt része a kedves közönségnek.

Kis DVD-történet – A digitális videótömörítéstől a feketepiaci DVD-kig

2004. november 15.

Amióta a nyolcvanas évek elején megjelent a CD, és elterjedtek a CD-lejátszók, nagyszerű hangminőséget nyújtva egy vékonyka, időálló lemezen, megjelent az igény a szintén hordozható, jó minőségű videóra is. A VHS kazetták esetlenek, nagyok, ráadásul a szalag nem bírja olyan jól a strapát, mint az optikai lemez, megnyúlik, és kedvenc filmünk élvezhetetlenné válik. A megoldás azonban csak a kilencvenes évek elején kezdett körvonalazódni, amikorra mind a számítógép-processzorok, mind a tárolókapacitás kezdett megnőni, s ugyanúgy a technológiák is fejlődtek, kezdett elterjedni és olcsulni az írható CD, sok fejfájást okozva ezzel a lemezgyárosoknak.