Mindenki okkuljon belőle – Julian Doyle: Chemical Wedding

2008. szeptember 17.

Én mindig is tudtam, hogy Bruce Dickinson – a brit metállegenda, az Iron Maiden énekese – többre is képes mint „csak” hatalmasakat énekelni és jó bulikat csinálni. És lőn: a tíz évvel ezelőtt kiadott szólóalbumából, a Chemical Wedding című azóta metálfavorittá vált lemezből kiindulva írt egy hasonló című filmet – ami el is készült.

A tábor, akit Filmtettnek hívnak 2. – Filmtett-Duna Műhely tábori napló – 2008. július 17.

2008. július 17.

Beindult mind a kilenc filmalkotó műhely munkája. Az egyes műhelyek még csak magukban dolgoznak, de a rendezőjelöltek már szemrevételezték a csoportokat és tervezgetik stábjaikat. Az animációsok elkészítették első mozgó képsoraikat és rövid hangfelvételeiket. A tegnapi napot kétórás velencei-tavi hajókázás koronázta.

Viva la diva – Anna Biller: Viva

2008. június 7.

Biztosan mindenkinek van olyan haverja, aki állandóan a társaság központja akar lenni, ugyanazokat a vicceket mondja, ráadásul hatalmasokat röhög rajtuk, a többiek meg, jobb híján, egy darabig együtt kacagnak az illetővel. Nos, a Viva című film egy ilyen haver, de ő még ráadásul a pociján levő hurkákat is szereti mutogatni. Két órán keresztül.

Volt egyszer egy autósmozi – TIFF Drive-in

2008. június 5.

Az ötvenes-hatvanas években kamaszodott amerikaiak generációja (ahogy arra Lucas, Coppola és társaik szívesen emlékeztek a hetvenes-nyolcvanas években) tudja igazán, hogy a drive-in mozizás legalább annyira szólt a szexről és tudatmódosító szerekről, mint a filmekről. Az autósmozi aranykora után 50 évvel ki lehetett próbálni az élményt Kolozsváron is, a TIFF első öt napján.

Neil Young megint megmondja – Neil Young: CSNY Déjá vu

2008. június 2.

Vének, mackósak-löttyedtek, tépettek, mint a háttérben lobogó békejelvény, és közelről egyáltalán nem olyan legendásak. Szex, drogok és rock’n’roll helyett a mára 64 év átlagéletkorú Crosby-Stills-Nash-Young kvartettnek csak a politika maradt a rock’n’roll mellett. De legalább azt jól csinálják.

Kis retrospektív horrorantológia – Trapped Ashes

2008. május 31.

Ez egy olyan film, amire – a piacra dobás dátuma szerint – a tavalyi TIFF-en kellett volna rettegni. A baj az, hogy most se lehetett különösebben rettegni. Ami viszont nem probléma, hiszen cserébe teli van ön- és reflexív poénokkal, melyek közti összefüggések akkor esnek le a nézőnek, amikor a végefőcímben megjelenik a kultikus rendezők neve: Ken Russell, Sean Cunningham, Joe Dante, Monte Hellman.

Nietzsche-úgyse – Jacob Thuesen, Lars von Trier: De Unge år: Erik Nietzsche sagaen del 1 / The Early Years Erik Nietzsche, Part 1

2008. május 30.

Jól indult az idei TIFF: egy filmesekről szóló filmmel – mégpedig egy filmfőiskolásokról szóló, de nem filmfőiskolás szintű történettel. Aki a következő vetítésen (hétfőn, fél négytől a Repcsiben) a sötétben ki akarja szúrni a filmszakos diákokat, az kövesse az insider-poénokat megháláló harsány röhögést.

Őfelsége jóvoltából – Roger Donaldson: The Bank Job / Banki meló

2008. május 19.

Amikor pár évvel ezelőtt Guy Ritchie bankot robbantott két, azóta kultuszmozivá vált gengszterfilmjével (Ravasz..., Blöff), nem gondoltam, hogy akkora űrt hagy maga után, hogy saját maga is képtelen lesz kitölteni azt (a Revolver című szomorú próbálkozásra gondolok). A „brit balfék bűnözők”-vonal méltó utódja csak most került ki egy ausztrál rendező kezei közül.

Vasember, pléhpofával – John Favreau: Iron Man / A Vasember

2008. május 7.

A moziba járók időszámítása alapján a nyár nem a gyümölcséréshez vagy az idő felmelegedéséhez kapcsolódik, hanem ahhoz, amikor  világszerte ugyanazon a napon megjelenik az évi első blockbuster. Ez jó pár éve egyet jelent a Marvel-univerzum valamelyik szuperhőséből készülő comics-filmmel. Az idén ez a Vasember. És kábé ennyi.

Romero és Júlia – George Romero: Diary of the Dead / Holtak naplója

2008. április 29.

A holtak naplója. Újabb elkeseredett kísérlet a legendás Romero mester részéről, hogy labdába rúgjon a 40 évvel ezelőtt épp általa megteremtett műfaj gyepén? Vagy rezignált somolygással ötödszörre is eladott cinikus zombimese, az új idők új dalaihoz igazodva? Kicsit mindkettő. És a film után maradt szájíz is épp ilyen felemás.