Örökké a tiéd – Interjú Monica Csángó dokumentumfilm-rendezővel

2007. március 15.

A 38. Magyar Filmszemle versenyprogramjából kitiltottak egy olyan alkotást, amelyet maga a zsűri elnöke, Karátson Gábor is a további díjesélyesek között említett a szemle záróünnepségén: Monica Csángó Örökké a tied (Evig din) című alkotása a koprodukciós pontszámok játékában nem nyert elégséges számú magyar pontot. A végül versenyen kívül vetített, rengeteg archív családi felvétellel megtűzdelt magyar, norvég és angol nyelvű családfilm drámai hatása azonban sok nézőjében rezgett órákkal a vetítés után is.

Könnyű és súlyos darabok – 38. Magyar Filmszemle – Budapest, 2007. január 30–február 6. – Játékfilmek

2007. március 15.

Amerikai filmekbe illő temetésen ismerjük meg a főszereplőnőt, az egykori primadonnát, Szendrőy Hannát (Maja Komorowska), aki férje váratlan halála után egyedül marad egy budai villában.

38. Magyar Filmszemle – Budapest, 2007. január 30–február 6.

2007. március 15.

Önálló és színvonalas zsánerfilmes vonulattal is bemutatkozott az idei seregszemlén a magyar filmgyártás. Ennek megfelelően idén először műfaji filmes és szerzői filmes kategóriában adta át játékfilmes fődíját a zsűri.

Szárnypróbálgatások – Beszélgetés Krajcsi Nikolettel

2007. február 15.

Szőke haj, kék szem, törékeny termet, és többször is bizonyított tehetség. Noha még pályája elején áll, és minden lehetőséget megragad arra, hogy valami újat tanuljon, Krajcsi Nikolett egyre céltudatosabban próbálgatja a szárnyait.

Világvége az esőerdőben – Mel Gibson: Apocalypto

2007. február 15.

Ha interjút kellene készítenem Mel Gibsonnal, egész biztosan megkérdezném tőle, miért szereti annyira a már-már mesterkélten véres filmeket. Miért a brutalitást hozza ki egy olyan témából, ami priccoló vér látványa nélkül is drámai és erős lehetne? Valószínűleg a szemembe nevetne, és azt mondaná: ez kell a nézőnek, ez jobban eladható – de az is lehet, hogy valami nagyon mély értelmet magyarázna el, ami sem A passió, sem Golden Globe-ra jelölt új filmjének, az Apocalypto nézőiben nem tudatosult.

Jelentős része a képzelet – Beszélgetés Dimény Áronnal

2007. február 15.

Filozófusnak készült, de színész lett – Dimény Áron azóta már nemcsak színpadon, hanem a kamerák előtt is markáns alakításokkal tette ismertté a nevét a közönség és szakma előtt. A reklámszínészet és korábbi filmszerepei mellett a fotogén arc előnyeiről, Citrom Bandiról, a színész képzeletéről és a világ kerekségéről beszélgettünk vele.

Rüh Elek és a filmkészítés – Naplórészletek a 6. Filmtest–Duma Műhely alkotótáborból

2006. december 15.

–1. nap. Én már veteránnak számítok, harmadszor megyek szerencsét próbálni a Filmtest–Duma Műhely alkotótáborba. Most elhatároztam, hogy díjnyertes filmet rendezek. Zseniális filmtervem van! A film egy gyönyörű panorámával fog kezdődni – ezt a hatalmas, széles totált egy vízesés közepéből, habzó, zubogó víz hangjával fogom felvenni –, aztán következhet a dráma.

A film története – Címszavakban az ókortól a 20. századig

2006. december 15.

Az etruszk nemzeti filmgyártásról Kr.e. a tizenharmadik századból vannak először képkockás emlékek. Az etruszk filmesek könnyű fahrt-hajóikkal támadták az egyiptomi partvidéket, céljuk a bambusz- és kókuszültetvények fölötti ellenőrzés megszerzése volt.

Amikor a kultúrpalota elszállt – 22. FilmFest Warszawa, október 6–15., Varsó

2006. november 15.

Az idei varsói fesztivál logójában rakétává változott és a világűrbe repült a rendezvény központját képező kultúrpalota: a mozizók „felemelő” élményben fognak részesülni, ha olykor a szemüvegük után kell is kapniuk a súlytalanság önfeledt állapotától, vagy inkább az ámulattól – ígérték a minden film előtt levetített képsorok.

Kultúrák találkozásában – Radu Mihăileanu: Va, vis et deviens / Élj és boldogulj!

2006. november 15.

„Az Életvonat jobb volt…” – sugdosták a nézők a Párizsban élő román filmrendező új filmjének júniusi, kolozsvári díszvetítése után. A Transilvania Filmfesztivál nyitófilmjeként bemutatott Va, vis et deviens-ben – az egyébként zsidó családból származó – Radu Mihăileanu ismét zsidótémát dolgozott fel, csakhogy most nem sikerül olyan maradandó nyomokat hagynia nézői lelkében, mint a sajátos hangulatú, kuncogtató, ugyanakkor sokkoló zárlatú holokauszt-vígjátékával, a Train de vie-vel. Az Élj és boldogulj! mégis figyelemre méltó film, cselekménye leköt, izgalmas, hangulata különleges, majdnem a végéig.