Woody Allen tíz legjobb filmje

2025. november 30.

Ma tölti a 90-et Woody Allen, minden idők egyik legtermékenyebb függetlenfilmes rendezője.

Berlinben állandóan szakad az eső – Tom Tykwer: Das Licht / The Light / A fény

2025. augusztus 25.

Tom Tykwer új filmje pszichodráma musicalbetétekkel, bohém rapszódia egy diszfunkcionális posztmodern nyugati családról és bevándorló házvezetőnőjükről. Nehéz eldönteni, hogy vígjátéknak is szánták-e: kétségtelenül fellelhetők benne groteszk módon viccesre komponált pillanatok, de olyanok is, amelyek véletlenül váltak nevetségessé. Amilyen rendetlenség lehet egy kamaszfiú szobájában, ugyanolyan rendetlenség van A fényben ábrázolt berlini társadalomban, sőt, a film vizuális és műfaji eszköztárában is.

Orson, a nagy varázsló – Portré Orson Wellesről

2025. augusztus 2.

Van, aki jóképű fiatal színészként emlékezik rá – „Ó, a Jane Eyre-ben...!” –, van, aki rendezőóriásként tartja számon – „Hű, Az aranypolgár...!” –, a Harry Pottert régi filmnek tartó generáció pedig többnyire nem is hallott róla. Kortársai irigységgel vegyes tisztelettel tekintettek a Hollywoodban is függetlennek megmaradt, öntörvényű kísérletezőre, bár pályája második felében meggyengülni gondolták. Orson Welles május 6-án lett volna 110 éves, és 40 éve nevet le a világra vastag szivarjai mögül az égi Xanaduból.

TIFF 2025: a versenyfilmek 3. – Xoftex; Deaf; Hysteria; The Kingdom

2025. június 18.

Menekültérzésből szürrealizmus, az anyaság megélése siketnémán, egy Korán-égetés miatt hisztéria, és egy korzikai maffiózó-történet: íme, az idei TIFF-es versenyfilmek utolsó adagja.

Maja nyara – Danis Tanović: My Late Summer / Nakon ljeta

2025. június 17.

Laza egyszermegnézős, igényesen fényképezett, drámai húrokat is pengető nyári vígjáték, balkáni beütéssel Danis Tanovićtól.

A hagyaték diadala – Andres Veiel: Riefenstahl

2025. március 7.

Leni Riefenstahl visszatért a világ legrégebbi filmfesztiváljára: a Riefenstahl című portréfilmet különdíjjal jutalmazták tavaly Velencében. Kevesen emlékeznek már, hogy pontosan 90 évvel ezelőtt, egy teljesen más korban, ugyanitt a legjobb külföldi filmnek járó díjat, a Mussolini-kupát a német rendezőnő Az akarat diadala (Triumph des Willens) című, közel két órás alkotása nyerte el. Hitler kedvenc propagandafilmese kétségtelenül bevonult a filmtörténetbe, Leni Riefenstahl alakját pedig évtizedekig egy csomó kérdés vette körül. A legfontosabb közülük: valóban naiv és ártatlan kiszolgálója volt-e egy bűnös politikai rendszernek?

A víz az úr – Gints Zilbalodis: Flow / Straume / Áradás

2025. január 25.

Az Áradás történetében nincs sok eredeti ötlet, de a megvalósítása annyira varázslatos, hogy szurkolunk neki egy Oscarért. Kalandfilmbe ültetett metafora a barátságról, az emberek sokféleségéről, s arról, hogy boldogulásunk csak azon múlik, hogy legyőzzük félelmeinket és a saját egónkat, s összefogjunk – mindez egyetlen ember nélkül, olyan állatszereplőkkel elmesélve, amelyek mindvégig megmaradnak annak, amik: állatoknak.

Hű, micsoda Rómeó és Júlia – Gilles Lellouche: L’amour ouf / Beating Hearts

2024. november 27.

Cannes-ban nem szerették, több kritikus a versenybe válogatását is megkérdőjelezte, a fesztivál legnagyobb csalódásainak toplistáját vezette és sereghajtó volt a népszerűségi listán, most mégis tömegek tódulnak rá Franciaországban: megnéztük mi is az év egyik legnépszerűbb, mégis legvitatottabb francia filmjét a Les Films de Cannes kolozsvári válogatásában.

Soha nem néztük ilyen hosszan a fekete vásznat a moziban – Mati Diop: Dahomey – Kik vagyunk?

2024. november 18.

A szenegáli-francia rendezőnő legfrissebb alkotását inkább témájának diplomáciai-történelmi jelentősége lendíti előre, mintsem a művészi értéke.

Menni kell ablakot pucolni – Rubi Anna: Az életed nélkülem

2024. november 9.

Rubi Anna első egészestés alkotása egy rettenetes szélmalomharc történetét összegzi döbbenetes erővel, elkerülve a hatásvadászat és a kizökkentő beszélőfejes-interjús helyzetek összes, már csak a téma jellege miatt is tátongó csapdáját.