Hiába volt a filmszéria leggyengébb darabja a hatodik, a sebhelyes arcú varázslótini utolsó kalandjának filmváltozata bombabiztos kasszasikerre volt ítélve. A producerek is ezért tervezhették két részesre a hetedik, Harry Potter és a Halál ereklyéi c. regény filváltozatát, ami nem csak amiatt hangzott rosszul, mert újra Steve Kloves író és David Yates rendező kapták az adaptációt, hanem azért is, mert a Potter-könyvek közül a záró rész volt a legeseménytelenebb.
A Harry Potter-filmek harmadik része nemcsak mint adaptáció sikerült az előző két résznél sokkal jobban, hanem önálló filmként is. Az ok a rendezőváltás.
A varázslat terjedése megállíthatatlan. Öt évvel az utolsó, mindent eldöntő Harry Potter-mozi után alohomora! – és ismét betekintést nyerhetünk a mágia epikus, látványos és felettébb izgalmas világába.
Zord, fakó képek nyitják Harry Potter legújabb kalandját és sötétitik el egyenletesen Roxfort és a varázslók világának egykor színpompás, mozgalmas kavalkádját: Voldemort Nagyúr visszatérése közeleg. Ha legfőbb ellenségei nem csetlően-botlóan szerelemes, féltékenykedő tinik lennének, e rettenet mindent felfalhatna. A szeretet ereje azonban...
Ha gyermekkorodban megérintett a varázsmesék bűbája, szeretni fogod ezt a filmet. Nem fog érdekelni, hogy gyermekszereplős fantasyt láttál már eleget – például aHarry Potter-sorozatot vagy az Alice csodaországbant –, s az sem, hogy A gyűrűk urát nézve drukkoltál már a világrend helyreállításáért, a létező megmentéséért egy apró hősnek, akinek barátaival együtt csupa ronda szörnnyel kellett megküzdenie. Ha nem győz le az „eh, kinőttem én már ebből”, akkor ez a film olyan csodálatos világba sodor magával, amelyben bő két órára magad is újra gyermek lehetsz.
