A lassan nyolcvan felé közelítő Patrick Stewart meggyőző rugalmassággal tér vissza abba a közegbe, ami híressé tette őt a nyolcvanas évek végi kisképernyőkön, és ami megmentette a Star Trek franchise-ot a kihalástól. Azzal a különbséggel, hogy neki már nincs szüksége plusz hírnévre, a Star Trek viszont ismét azért küszködik, hogy releváns maradjon.
A kanadai zeneszerzők és producerek trásaságának (SOCAN) tévéfilm-zenei díját nyerte el Michael Vuşcan a The Truth is in the Stars című dokumentumfilm zenéjéért.
Jerry Goldsmithról majdnem ugyanolyan nehéz írni, mint Ennio Morriconéról. Hasonlóan színes karrier, majdnem annyi film – és ezeket ráadásul talán többen is látták, mint az olasz mester filmográfiáját.
Az észak-amerikai képernyőkön 2017-ben dubütáló új széria producere Alex Kurtzman, aki a franchise két utóbbi részének társforgatókönyvírója és producere volt.
Az első részt ott hagytuk abba, hogy a negyedik Star Trek-film, az 1986-os A hazatérés meglehetősen sikeres volt, de az eredeti sorozat kreátora, Gene Roddenberry fokozatosan kezdett kiszorulni a döntéshozatalból.
A városi legenda szerint a Star Trek szülőatyjának édesapja körbejárta a szomszédságot és elnézést kért fia alkotása miatt, amikor a sorozatot először vetítették az Egyesült Államokban. Nem tudjuk, mennyi igazság van ebben a régi anekdotában, az viszont tény, hogy egy mindössze három évadot megért, a maga idejében a nézettségi mutatók alján rostokoló tudományos-fantasztikus sorozatból 40 év alatt egy több mint 600 epizódot, 5 szériát és 12 mozifilmet sorjázó franchise nőtte ki magát.
J. J. Abramsnek a második Star Trek-mozijában nem sikerül átlépnie saját árnyékát, filmje ugyan próbálkozik, de nem igazán jár sikerrel, így továbbra is büszkén viselheti a „Hollywood egyik legtúlértékeltebb filmese” plecsnit.
