Christopher Nolan filmjének július 6-i, londoni díszbemutatója óta az Egyesült Királyságban jelentősen megnőtt az érdeklődés a görög és római mitológiai témájú könyvek és hangoskönyvek iránt, a könyvesboltok rekord példányszámot adtak el a homéroszi alapműből.
A NielsenIQ globális piackutató cég adatai szerint a július 25-ével zárult egy hónapos időszakban 1400%-kal nagyobb volt az Odüsszeia iránti vásárlói érdeklődés, mint az előző év hasonló időszakában. Az Emily Wilson-féle 2017-es fordítás egy-kettőre hiánycikk lett a könyvesboltokban, az Egyesült Királyság legnagyobb könyvesbolt-hálózata, a Waterstones lánc például tizenegyszer annyit adott el belőle, mint 2025 azonos időszakában (és még mindig nő a szám, hétről hétre), de többen vásárolták meg mostanában az Iliászt, Madeline Miller görög mitológiai témájú regényé, a Circét és Margaret Atwood Pénelopeiáját is.
A háború sohasem érhet véget – Christopher Nolan: The Odyssey / Odüsszeia
A hollywoodi peplum az utóbbi időben tetszhalott állapotban vegetált, de Christopher Nolan Odüsszeiája talán újra felvirágoztathatja. Korszerű, a saját útját járó, de mind részmegoldásaiban, mind összességében lenyűgöző Homérosz-adaptáció született.
Az irodalomtörténészek úgy vélik, nem csupán az ókori irodalom iránti érdeklődést élesztheti újra a film, hanem az ezzel foglalkozó egyetemi hallgatók számát is növelheti: „Az embereket vonzzák ezek a történetek. És nemcsak az írók térnek vissza újra és újra a görögökhöz és a rómaiakhoz, történelmükhöz, mítoszaikhoz, szereplőikhez és eseményeikhez, hanem az olvasók is. Kivételes minőségű, magával ragadó történetek” – nyilatkozta Richard Kendall, az Exeteri Egyetem oktatója, Phiroze Vasunia, a University College London görög és latin tanszékének vezetője pedig azt reméli, hogy a film körüli „óriási felhajtásnak” köszönhetően „a következő években ugrásszerűen megnő a hallgatói létszám” is.
Nem mindenki osztja a lelkesedésüket. Maga Emily Wilson például, a fordító, akiről Nolan is elismerően beszélt, csípős kritikát fogalmazott meg a forgatókönyv kapcsán a London Review of Booksban. Szerinte „hiányzik [az adaptációból] a pszichológiai, érzelmi, politikai és etikai mélység”, és „szégyenlené, ha ennek bármelyik részét is ő írta volna”, mivel „hiányzik belőle számos elem, ami nagyszerűvé tette a hőskölteményt”. Mary Beard irodalomtörténész is örült a Homérosz iránti új keletű érdeklődésnek, de a The Timesban azt írta, hogy a film a hősköltemény „erotikus rejtvényeit, csípős iróniáit, az igazzal és a hamissal kapcsolatos érdekes kérdéseket” lecserélte „a civilizációs hanyatlásról szóló, meglehetősen nehézkes hollywoodi üzenetre”.
(France24)
