A kortárs magyar és nemzetközi filmművészetet alapjaiban megváltoztató alkotó hetven éves volt.
„A nemzetközi művészfilmes világ felnőtt Tarr Bélához” – írtuk a minap az új évezred első huszonöt évét értékelő szövegünkben. Az állítás szomorú aktualitást kapott ma, kedden: a hetek óta mélyaltatásban lévő legendás filmrendező fél évvel hetvenedik születésnapja után halt meg. „Mély fájdalommal tudatjuk, hogy ma hajnalban, hosszú és súlyos betegség után, Tarr Béla filmrendező elhunyt” – szól a Magyar Filmművészek Szövetségének közleménye.
1955-ben született Pécsett, első filmjét, a Családi tűzfészket 22 évesen készítette a Balázs Béla stúdió égisze alatt, később pedig állandó alkotótársakra talált a nemrég Nobel-díjjal kitüntetett Krasznahorkai László író, Hranitzky Ágnes vágó és társrendező (és egy ideig a felesége), Víg Mihály zeneszerző, no meg Medvigy Gábor operatőr személyében, akikkel átalakította azt, ahogyan a filmek ritmusáról gondolkozunk ma – többek között a Werckmeister harmóniákkal, a Kárhozattal, A torinói lóval, és nyilvánvalóan az 1994-es, hét és fél órás Sátántangóval. 1983-ban Balázs Béla-díjat, 2003-ban Kossuth-díjat kapott, 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki. 2010-ben elnyerte a Magyar Kultúra Követe címet, 2012-ben a magyar filmkritikusok B. Nagy László-díját. 2011-től 2023-ig a Magyar Filmművészek Szövetségének elnöke volt, majd tiszteletbeli elnökké választották.
2011 óta nem forgatott nagyjátékfilmet, de jelentősen hozzájárult a következő generációk képzéséhez akár magánemberként, akár intézményvezetőként (FreeSzFE Egyesület). „Higgyétek el, még mindig van szociális érzékenységem, és még mindig dühös vagyok” – mesélte idén júniusban Kolozsváron, ahová az idén látogatott el a TIFF meghívására, és ahol szívesen válaszolt a kérdezőknek filmjei vetítései után.
Az életművet értékelő friss írásunk: