„A testvéreimmel együtt borzasztóan szomorúan jelentjük, hogy Kirk Douglas elhagyott ma bennünket, 103 éves korában” – írta helyi idő szerint szerdán Michael Douglas.
„A testvéreimmel együtt borzasztóan szomorúan jelentjük, hogy Kirk Douglas elhagyott ma bennünket, 103 éves korában” – írta helyi idő szerint szerdán Michael Douglas öccsei, Joel és Peter Douglas nevében is fogalmazva. A színészlegendát egész Hollywood gyászolja.
Eredeti nevén Isszur Danielovics 1916. december 9-én született a New York állambeli Mohawk-völgyben fekvő Amsterdamban. Szülei, Herschel és Brina Danielovics ahhoz a fehérorosz ortodox zsidó közösséghez tartoztak, amelynek számos tagja elmenekült az 1910-es évek orosz pogromjai elől. Gyermekkora a legnagyobb szegénységben telt el. Annak, hogy Isszur egyetemre került, nemcsak az volt az oka, hogy kitűnően szavalt, hanem rendkívüli sporttehetség is volt. Eladói munka mellett 1939-ig a Dean of St. Lawrence Universityn tanult. Itt rengeteg, többnyire jelentéktelen darabban lépett fel. Már-már úgy tűnt, a középszeren marad, amikor ösztöndíjat kapott New Yorkba, a Drámai Művészetek Akadémiájára, ahol évfolyamtársa és barátja Lauren Bacall volt. Művésznevét egy nyári fellépéssorozat alkalmával találta ki: a vezetéknevét Douglas Fairbanks iránti tisztelete, a „Kirk” keresztnevet pedig sikkessége miatt vette fel.
Első szerepét a Broadway-n már 1941-ben megkapta. Itt ismerkedett meg Dianna Dill színésznővel, akivel házasságot kötött. Douglas katonai szolgálata után született első két fia, Michael és Joel. Egykori évfolyamtársa, Lauren Bacall segítségével a Paramount Stúdióhoz került. Rögtön Barbara Stanwyck partnereként debütált Lewis Milestone Martha Ivers furcsa szerelme (The Strange Love Of Martha Ivers, 1946) című melodármájában.
Sokáig a bárdolatlan karakterét várták el tőle a stúdiók, de a melodrámák világában is otthonosan mozgott. A dicsőség ösvényeiben (Paths of Glory, 1957) sikerült kitörnie ebből a skatulyából, az 50-es évek végén a western vált a legotthonosabb műfajává, az 1960-as Spartacus pedig teljesen új korszak kezdetét jelentette az életművében.
Színészi filmográfiája 95 tételesre duzzadt – legutóbb 2008-ban vállalt apró szerepet egy tévéfilmben –, de producerként is 36 produkciót jegyez, és két alkalommal rendezőként is szerencsét próbált.
Háromszor jelölték Oscarra, mindháromszor a legjobb férfi főszereplő kategóriában (Champion, 1949; A szépség és a szörnyeteg, 1953; Lust for Life, 1957), de csak az életműdíjért léphetett végül színpadra 1996-ban. 1960-ban, elsők között kapott csillagot a hollywoodi Hírességek sétányán.
„Douglas szerteágazó repertoárja nemcsak önmaga, hanem korszakainak is lenyomata. Filmjeiben ott van a háború utáni időszakban noirokat élvező, az 50-es években a mítoszokat kedvelő, a 60-as évek lázadóit imádó és a 70-es évek technokrata újításaiért rajongó Amerika. Douglas (úgy, mint filmjei) országa történelmének része, egyfajta »vetülete«” – írtuk róla 2016 decemberében. Teljes portrénk itt.
