Életének 95. évében 2025. június 21-én Budapesten elhunyt Bertalan Tivadar, Kossuth-díjas festőművész, grafikus, látványtervező, író, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
Több mint száz magyar és külföldi játékfilm látványmestere, díszlettervezője, artdirektora, továbbá táblaképek, grafikák, „egyszemélyes" könyvek, borítók, kötéstervek, tipográfiák, prózai szövegek és illusztrációk alkotója, akit Jean Delannoy, a neves rendező, a Francia Filmakadémia elnöke a világ egyik legjobb artdirektorának tekintett.
Bertalan Tivadar 1930. október 2-án született Budapesten. A Madách Imre Gimnáziumban érettségizett, osztálytársai közt volt Szakonyi Károly író, Szinetár Miklós rendező, színigazgató, és a zenetörténészként ismertté vált Bónis Ferenc.
Az Iparművészeti Főiskola szcenika tanszakára 1950-ben nyert felvételt. Mestereként tisztelte a tanulmányai során megismert Bortnyik Sándor festőművészt, aki az 1950-es években a Magyar Iparművészeti Főiskola rektora volt, de hatottak pályaképének kialakítására tanárai, Oláh Gusztáv és Nagyajtay Teréz is. Diplomamunkájának forgatókönyvét, ötlettervét és rajzait maga készítette Budai Nagy Antalról. Diplomájának kézhezvétele után azonnal bekerült a magyar és a nemzetközi filmgyártásba, a Magyar Filmgyártó Vállalatnál lett látványtervező. 1954-ben gyakorlati munkaként Varga Mátyás díszlettervező mellett a Rákóczi hadnagya című magyar játékfilm látványtervét készítette el.
1955-től 1991-ig a MAFILM-nál dolgozott, kezdetben tervező, majd vezető tervező, végül művészeti vezetői beosztásban. 1955-ben első önálló tervezői feladata a Bartók-emlékfilm volt, Takács Gábor rendezésében. Nevét leginkább a Tenkes kapitánya című, 1961-1962-ben forgatott magyar filmsorozat tette ismertté idehaza. 1971-ben, Szász Péter filmjének tervezésekor a Kapaszkodj a fellegekbe! című alkotás látványvilágának megrajzolásával már ismert és elismert tervezőként tartották számon.
Számos felkérést kapott külföldi rendezőktől. Úgy alkotott párizsi utcákat vagy római arénákat, középkori városfalakat, angol kastélyokat és amerikai nagyvárosokat, hogy el sem hagyta a Róna utcai filmstúdiót.
1977 és 1980 között a Francia Filmakadémia elnökével, rendezőjével, Jean Delannoy-val három filmen is dolgozhatott: a Nagy Károly 1977-ben, a Manon Lescaut 1978-ban és a Luther Márton 1980-ban készült el. Bertalan Tivadar művészeti vezetőként irányította filmjeinek látványvilágát és kivitelezését is. 1977 és 1989 között még nagyobb kihívást jelentett számára, amikor különböző díszletezéssel készítette el az Anna Karenina (1977) és a Koldusopera (1988) látványvilágát, amerikai és angol filmprodukciókhoz.
Bertalan Tivadar oktatott a Képzőművészeti Főiskola Látványtervezői Tanszékén, emellett a Csebi Pogány Művészkörben, az újpesti rajz szakkörökben térszervezésről, díszletezésről, tervezésről.
1992-től kizárólag festészettel és írással foglalkozott. Díszlettervei számos egyéni és csoportos kiállításon szerepeltek, csak a filmtervek elkészítésétől, kivitelezési munkáitól vett búcsút hatvankét éves korában. 1995-ben a színházi világ legnagyobb európai seregszemléjén is bemutatkozott, a Prágai Quadriennálén, színházi- és filmterveivel. Anyagát válogatta, katalógusba rendezte az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet.
Az ezredfordulótól folyamatosan jelen volt képeivel egyéni és csoportos kiállításokon, a későbbiekben az Újpesti Művészek Társaságával szerepelt tematikus tárlatokon.
Nevéhez fűződik több mint 200 filmterv, többszáz táblakép és festmény, grafikák, közel 200 díszletterv, 10 egyszemélyes könyv, számos illusztráció. Megkapta a Magyar Filmszemle életműdíját, valamint 2012 óta volt a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
Illusztrálta többek közt Gustave Flaubert Bovarynéját (1964); Györffy László Őrjárat az éjszakában című meseregényét (1995), és Paulus Lajos Viszontlátásra, Árnika! (2005) című regényét is. Kivételes humorérzékét tanúsítják saját egyszemélyes kötetei: Bertalan (1996), A mindenség púpja (1997), Szellemtések (1997), Emberisten (1998), Kirándulószoba (2000), Hangok a papírgalacsinból (2005), Lipi (2006), Töpörin az angyal (2010), Életmű-album (2011), Papírnehezék (2013), Félcédulák (2016), Rebellisek (2018), Állatságok – Növénységek (2018).
2015-ben életműkiállítását „Képszavak és szóképek" címmel mutatta be a Magyar Művészeti Akadémia Vigadó Galériájában. A tárlat kurátora a Kossuth-díjas Székely László díszlettervező, a nemzet művésze, az MMA rendes tagja volt.
Bertalan Tivadar a Magyar Írószövetség tagja, a MÚOSZ Magyar Karikatúra és Művészeti Szakosztály alapító tagja, az Újpesti Művészek Társaságának alapítója volt. 2009-ben megkapta a Magyar Filmszemle életműdíját, 2010-ben Újpest, 2012-ben Budapest díszpolgári címével tüntették ki, 2017-ben pedig Kossuth-díjjal ismerték el munkásságát.
2014. március 21-én Többműfajúság a technika és a specializálódás korában címmel tartott akadémiai székfoglaló előadást. Ugyanebben az évben az MMA megrendelésére, Bertalan Tivadar újpesti műtermében forgatta Domokos János a Látni a láthatatlant című portréfilmet.
Bertalan Tivadart az MMA saját halottjának tekinti.
(forrás: Magyar Művészeti Akadémia)
