Gothár Péter Megáll az idő című filmjét vetítették tegnap délután a Magyar Szabadság Éve Kolozsváron elnevezésű rendezvény keretében. A Kincses Kolozsvár Egyesület és a Kolozsvári Magyar Főkonzulátus által szervezett vetítés után Mile Lajos kolozsvári főkonzul beszélgetett Bereményi Gézával, a film forgatókönyvírójával.
A filmet 1982-ben mutatták be. Bereményi az egykori fogadtatás kapcsán felidézte, hogy „az egyik korabeli kritikus azt írta, rengeteg megkövesedett és kimondatlan probléma van Magyarországon, ez a film pedig ezeket gyűjti össze és zúdítja rá a nézőre”. A történet 1956-ban indul, amikor „elkezdődött valami, mentalitás szintjén a korosztályok élesen elkülönültek, jobban hasonlított egy svéd és egy magyar fiatal, mint ugyanők az apjukra – fogalmazott Bereményi. – A film cselekménye '67 szilvesztere körüli, ami nem véletlen, hiszen '68-ban volt a prágai tavasz, tehát ezek a fiatalok akár be is vonulhattak tankon Csehszlovákiába. Az '56-ban elmenekültek pedig '67-ben már visszatérhettek Amerikából”. Bár fikciós játékfilmről van szó, a forgatókönyv mögött élénk személyes tapasztalatok álltak: „megtörtént dolgokat írok vagy állítok össze… [ezt a forgatókönyvet] kamaszkori naplóm alapján írtam, és a fiatal színészek nagyon értették, miről van szó”.
A Megáll az idő volt az „egyik első nyers film, akkortájt ilyeneket nem nagyon lehetett készíteni”. Bár tabunak számító témát dolgozott fel, az alkotóknak „szerencséjük volt”, mert a cenzorok „nem tudtak hozzászólni”: „akkoriban a 80-as évek elején épp valamiféle zavar volt a cenzorok fejében, Aczél György is épp akkortájt mondott le”.
A színészek kapcsán is szerencsések voltak. Több erdélyi is volt közöttük – Kakassy Ágnes Kolozsváron, Rajhona Ádám Marosvásárhelyen született –, Romániából „akkortájt kezdték kiengedni a művészeket”. Kolozsvári a film zeneszerzője is: „Selmeczi Gyuri nagy tehetség volt, slágereket dolgozott át nagy zenekarra, de ma már túl sok a zeneszerző Magyarországon”.
A film szép nemzetközi karriert futott be, „Japánban is nagy sikere volt, ugyanis műfaját tekintve graffitifilm, azt ábrázolja ahogyan a kamasz ismerkedik a felnőtt dolgokkal”. Nemrég Hanoiban vetítették; Bereményi elmondta, ott is „tökéletesen értették: nem voltak ezek olyan speciális problémák, világszerte egyenkorosztály ez”
Bereményi Géza úgy gondolja, ma „nem a tematika, hanem a várható siker készítteti a filmeket”. Egy, közönségből érkező kérdés az új magyar történelmi filmeket hiányolta. A forgatókönyvíró szerint azért nem készülnek ma filmek ebben a műfajban, mert „egy történelmi film nagyon drága, és ha már drága, akkor legyen sikeres; de a magyar nézősereg nagyon kicsi, a külföldieket meg nem érdekli. Honfoglalás? A svédeket miért érdekelné?”
