A Tallinni Black Nights Nemzetközi Filmfesztiválon Csáki László Kék Pelikanja megkapta az Emile-díjat, a rövidfilmes versenyben pedig Konrád Zsuzsanna és Vácz Péter egy-egy alkotását díjazták.
„A díjat egy olyan film kapja, amely elegánsan ötvözi az animációt és a dokumentumfilmet, és bevonja a közönséget. Bár személyes történet, a film egy Magyarország és Európa történelmében fontos pillanatot közvetít, miközben emlékeztet a szabadság jelentőségére” – indokolta döntését az animációs szakemberekből álló nemzetközi zsűri, amely tegnap este a Kék Pelikant díjazta.
A díj az animációs film két úttörőjéről, Émile Reynaud-ról és Émile Cohlról kapta a nevét. Emile-díj jár a legjobb hangzásvilágért, a legjobb háttér- és karakterdizájnért, a legjobb animációnak, a legjobb egészestés alkotásnak – és a legjobb animációsfilm-forgatókönyvnek: a Kék Pelikan ez utóbbit nyerte el.
Gute Reise! – Csáki László: Kék Pelikan
2024 egyik legvárósabb magyar filmje a kultikus Moszkva tér világába repít vissza, amikor a kalandvágyó, de csóró fiatalok – hasonlóan kalandvágyó és csóró fiatalok jóvoltából – kedvezményes árú, hamisított vonatjegyekkel ruccanhattak ki a foszladozó Vasfüggönyön áttündöklő Nyugatra. Csáki László első nagyjátékfilmjét személyes élmények inspirálták: a 2000-es évek elején maga is ilyen simlis vonatjegyekkel kalandozta be Európát.
Vasárnap este átadták a rövidfilmes verseny díjait is. Az élőszereplős kategória fődíjasa Konrád Zsuzsanna Valami vad című 21 perces játékfilmje lett, amelynek főszereplője, egy átlagos családban élő, színjeles tanuló kislány szabadságra vágyik, és elkezd átváltozni medvévé. A zsűri értékelte, hogy „a magas szinten megvalósuló hagyományos történetvezetés humor segítségével teszi a filmet minden közönségréteg számára elérhetővé, vállalja a kockázatokat és feszegeti a határokat”, illetve úgy fogalmaz meg történelmi és vallási kérdéseket, hogy közben a nézőt „elcsábítja a történet valószerűsége és a szereplők”.
Az animációs mezőnyben a zsűri dicséretben részesítette Vácz Péter Kutyafül című, „gyengéd és mélyen megható” filmjét, amely „érzékenyen ábrázolja egy problémás fiú és a kutyája közötti köteléket; karakterei rendkívüli empátiával vannak megalkotva, ezáltal lehetővé teszik, hogy a nézők valóban átéljék az ő érzelmi világukat”.
