Tarr Béla alkotótársa Nobel-díjat kapott, igaz, ezúttal nem a forgatókönyvírói, hanem szépirodalmi munkásságát ismerték el.
A Svéd Királyi Tudományos Akadémia ma kora délután bejelentette, hogy a 2023-as irodalmi Nobel-díjat a Kossuth-díjas Krasznahorkai Lászlónak ítélte oda „meggyőző és látnok erejű életművéért, amely az apokaliptikus borzalmak közepette megerősíti a művészet erejét”.
Krasznahorkai első írása, a Tebenned hittem című elbeszélés 1977-ben a Mozgó Világ folyóiratban jelent meg. Első regénye az 1985-ben napvilágot látott Sátántangó, amelyben az egyetemes pusztulás víziójához rendelte hozzá a kíméletlen pontossággal megrajzolt realitást. A kritika által elismeréssel fogadott könyvet követte első novelláskötete, a Kegyelmi viszonyok 1986-ban. Az ellenállás melankóliája című 1989-es regénye óta szinte minden évben új könyvvel jelentkezik.
A 80-as évek közepétől Tarr Béla alkotótársaként forgatókönyvírással is foglalkozott, első közös munkájuk, a reménytelenséget és elmagányosodást megjelenítő Kárhozat volt. Tarr készítette el a Sátántangóból a mindmáig leghosszabb, hét és fél órás magyar filmet is. Együttműködésüknek köszönhető az író Az ellenállás melankóliája című regénye alapján készült Werckmeister harmóniák, majd A londoni férfi (Georges Simenon regénye nyomán) és A torinói ló, amely 2011-ben elnyerte a Berlini Filmfesztiválon a zsűri nagydíját és Oscar-díjra is jelölték.
Írói munkásságáért számos rangos hazai és külföldi elismerést kapott, többek között 1987-ben József Attila-, 1993-ban Krúdy Gyula-, 1998-ban Márai Sándor-díjat. 2004-ben Kossuth-díjat vehetett át „a kortárs magyar prózairodalom megújulásában és korszerűvé válásában játszott rendkívül fontos alkotói szerepéért, regényeiért és elbeszéléseiért, amelyeket a külföldi – elsősorban a német – szakirodalom is számontart és nagyra becsül”.
2002-ben a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díjjal, 2003-ban a Soros Alapítvány alkotói díjával tüntették ki. 2009-ben megkapta a Szépirodalmi Figyelő-díjat, valamint a Szépírók Társaságának díját is, 2010-ben elnyerte a Brücke Berlin német irodalmi díjat, 2012-ben Prima Primissima díjat kapott. 2013-ban és 2014-ben elnyerte a Rochesteri Egyetem (New York állam) Three Percent irodalmi magazinja által alapított Best Translated Book Award díjat a Sátántangó című regényének George Szirtes, illetve a Seiobo járt odalenn című elbeszéléskötetének Ottilie Mulzet által készített angol nyelvű fordításáért. 2014-ben megkapta a szlovén írószövetség Vilenica-díját, valamint az America Award irodalmi életműdíját. 2015-ben Nemzetközi Man Booker-díjjal ismerték el. 2019-ben a Báró Wenckheim hazatér című regényének angol nyelvű kiadása nyerte el az amerikai Nemzeti Könyvdíjat az idegen nyelvről angolra fordított művek kategóriájában. 2021-ben neki ítélték oda az Osztrák Állami Díj az Európai Irodalomért elismerést. 2022-ben Libri irodalmi díjjal tüntették ki, és elnyerte a szerb Milovan Vidaković-díjat is posztmodern, disztópikus és melankolikus témájú életművéért. 2023-ban Joëlle Dufeuilly fordítóval együtt elnyerte az év legjobb franciára fordított művéért járó Laure Bataillon-díjat.
Krasznahorkai László 2004-ben lett a Digitális Irodalmi Akadémia, 2010-ben pedig a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.
