12 000 néző, 37 film, 60 – ebből 14 teltházas – vetítés a Corvin moziban és különböző budapesti helyszíneken, egy Robby Müller fotókiállítás a Capa Központban, szakmai beszélgetések az Ingában, 6 külföldi vendég és két, koncertekkel egybekötött buli – ez volt az október 25. és november 2. között megrendezett II. Budapest International Film Festival.
Teltházas vetítésen láthatták a nézők az Arany Pálma-díjas Csak egy balesetet (It Was Just an Accident / Un simple accident), Jafar Panahi legújabb filmjét, Enyedi Ildikó Csendes barát című alkotását, a Park Chan-wook rendezte No Other Choice-t, a Pogány Induló – Vajon mit mondana anya című dokusorozat első két részét, Chloé Zhao Hamnetjét, Holtai Gábor Itt érzem magam otthon című filmjét, a Jennifer Lawrence főszereplésével készült Die My Love-ot és a Pilliont.
Egy férfi azonosítása – Dzsafar Panahi: Yek tasadef sadeh / It Was Just An Accident / Csak egy baleset
Panahi legújabb filmjével ismét méhkasba nyúl, amikor nyíltan beszél a sokakat érintő indokolatlan bebörtönzésekről, a fogolykínzásról vagy a mindent átható korrupcióról.
Az idei év egyik legfontosabb újítása a Bloom nevet viselő szekció volt, amelyben hét idén bemutatott film kapott helyet. A díjazottakról a hazai filmes élet meghatározó alakjaiból álló zsűri döntött, melynek elnöke Török-Illyés Orsolya színész, író, producer volt, további tagjai Pogány Judit színművész, Pálos Gergely operatőr, Nemes Anna képzőművész-filmrendező és Ferenczi Gábor rendező-egyetemi tanár voltak. A szakmai zsűri összesen három díjat osztott szét a szekció legkiemelkedőbb alkotásai között: a legjobb színészi alakítás díját Myriem Akheddiou (We Believe You), kiváló művészi teljesítményéért díjazták a Reedland rendezőjét, Sven Bressert és kreatív stábját, az idei kiadás legjobb filmjének járó díjat pedig Simón Mesa Soto A Poet (Un poeta) című alkotása nyerte el. Átadtak egy Debated Choice nevű díjat is, ami a fesztivál diákprogramja, a BIFF Campus résztvevői és egy filmkritikusokból és újságírókból álló zsűri – Varró Attila, Pozsonyi Janka, Szily László, Kersner Máté, Balkányi Nóra – közös döntése alapján született: Oliver Laxe Sirât című filmje kapta. A közönségdíjas idén a Fiume o morte! lett.
Nem fűzfa – Simón Mesa Soto: Un poeta
[Cannes 2025] Vadászat-szerű történet Kolumbiából, ami nemcsak igazságérzetünket, hanem empátia-izmainkat is megdolgoztatja.
A zárógálán a BIFF által létrehozott fiatal filmeseket támogató filmfinanszírozási alapítvány, a Cine-Collegium Budapest meghirdette második kiadását. A beérkező forgatókönyveket elbíráló zsűri következő elnöke Pálfi György filmrendező, tagjai még Berkes Juli producer, Erdély Mátyás operatőr, Schulze Éva producer és Tálas Zsófia vágó lesznek. A 2026-os BIFF-en bemutatják Rudolf Olivér Anyám, a szörny című nagyjátékfilmjét, a Cine-Collegium Budapest előző (legelső) kiírásának a győztesét.
.jpg)
Marokkó Max – Olivier Laxe: Sirât / Tánc a sivatagban
Olivier Laxe cannes-i zsűrinagydíjas filmje mindig akkor cibálja meg a nézőjét, amikor az már-már transzba kerülne hipnotikus zenéjétől.
Noha a BIFF november 2-án véget ért, aznap megnyílt a BIFF idei kiállítása, a Like Sunlight Coming Through the Clouds – Polaroids by Robby Müller, ami Robby Müller világhírű holland operatőr fotóit mutatja be. Müller többek között Wim Wenders, Jim Jarmusch és Lars von Trier filmjein dolgozott, emellett az évtizedek során rengeteg fényképet készített, polaroid fotóiból számos nemzetközi helyszínen rendeztek már kiállítást. A kiállítás Andrea Müller-Schirmer, a Robby Müller Archive alapítója, az Annet Gelink Galéria és a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ és az Eötvös10 Művelődési Ház együttműködésében, valamint a Holland Nagykövetség támogatásával valósul meg. A kiállítás november 30-ig látogatható.
(a fesztivál közleménye)
.jpg)
