Első vagy második filmjükön dolgozó kísérleti-, dokumentum-, animációs-, kis- és nagyjátékfilmesek, filmes újságírók, kutatók, filmipari szereplők fogalmaztak meg szakmai párbeszédet kezdeményező nyílt levelet, az aláírók száma 200 fölött van és egyre csak nő.
A közelgő magyarországi kormányváltás apropóján az aláírók 17 szempontot ajánlanak a TISZA-kormány kulturális minisztériuma figyelmébe, ezek mentén képzelik el az együttműködést és a „filmrendszerváltást”: „Az elmúlt 16 évben a magyar filmipar résztvevői gyakorlatilag szélmalomharcot vívtak a NER által kisajátított NFI-vel. Tudjuk, hogy egy valódi rendszerváltás időt igényel. Hosszú kerekasztal-vitákat, kimerítő aprómunkát, nem rövid, gyorsan letudott, jelképes fórumokat, sem pedig a kiváltságosok hivatalos pozícióba emelését. Szeretnénk széles körű konszenzussal meghozott szabályokat, de azt nem szeretnénk, hogy az eddig partvonalon hagyott alkotók egyeztetés nélkül, a hatalom által, a szakma bevonása nélkül kerüljenek pozíciókba, ami a 2010 előtti problematikus struktúrák visszarendeződését eredményezné. Ne a »Most mi jövünk!« elve érvényesüljön!”
Az állásfoglalás többek közt szakmai kerekasztalokat és széleskörű tárgyalásokat kezdeményez, megfogalmazói kérik a filmtörvény módosítását, többtagú döntéshozó testület létrehozását és a kormánybiztosi hivatal megszüntetését. Az egyablakos rendszer helyett decentralizált, árnyalt és független pályázati rendszert szeretnének, amelybe a döntéshozókat a szakmabeliek szavazás útján delegálják. Szeretnének rendszeres közgyűléseket, fizetett és egy-két évente lecserélődő elnökségi tagokat.
Nem vállal hosszútávú pénzügyi kötelezettségeket a Nemzeti Filmintézet
Káel Csaba, a magyar mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos megbízatása is hamarosan megszűnik.
A filmek minőségét is más kritériumok mentén definiálnák: „Elvárjuk, hogy ne csak a nagy nézettség és a nagy fesztiváldíj optikáján keresztül legyen értékelhető egy film nívója. A mindenkori magyar állam feladata az, hogy támogassa a magyar kultúrát, így a filmalkotásokat is, még ha azok nem is illeszkednek az aktuális nemzetközi szerzői filmes trendekbe. Ehhez meg kell kezdenünk a szakmai diskurzust arról, hogy a művészeti mező milyen versenykényszere eredményezi azt, hogy az A-kategóriás fesztiválokon sikeresen teljesítő filmek mellett elismerhetőek és támogathatóak is legyenek a nemzetközi érdeklődésen kívül eső filmek.”
Javasolják, hogy több, kisebb költségvetésű film készülhessen, „hogy az elmúlt 15 év gyakorlatával szemben az aktuálisan kortárs generáció is bemutatkozhasson állami támogatással”, az inkubátor programot pedig megnyitnák nem pályakezdő filmesek előtt is. Javasolják, hogy „az új kormány teremtse meg a lehetőségét, hogy a magyar kereskedelmi tévék vagy a nemzetközi streamingplatformok bevonásával szoros koprodukciók jöjjenek létre”, ugyanakkor megreformált és átlátható filmfinanszírozási rendszert szeretnének, amelyen belül a szervizprodukciók „külön zsebbe” kerülnének. A filmművészetet decentralizálnák, „koherens és következetes filmkultúrát” szeretnének, amelynek részeia szakfolyóiratok, magazinok, ismeretterjesztő és szakkönyvkiadás, konferenciák, filmklubok, fesztiválok, alternatív forgalmazási modellek, művészmozik, kutatások, műhelyek, kiállítások, gimnáziumi és egyetemi filmszakok is.
Az állásfoglalás kitér az emberi és a környezetvédelmi fenntarthatóság kérdésére is, és sürgeti a filmarchívum kurátori és forgalmazási szempontrendszerének a reformját.
A Fiatal filmesek 17 pontja teljes egészében olvasható és aláírható itt.
.jpg)
