A Kossuth- és Balázs Béla-díjas díjas rendező-operatőr 82 éves volt.
Grunwalsky hétfőn, rövid, súlyos betegségben halt meg – tette közzé a Magyar Filmművészek Szövetsége a közösségi oldalukon. „A magyar filmművészet meghatározó alakja, Magyar Mozgókép Mestere, Magyarország Érdemes Művésze, Balázs Béla- és Kossuth-díjas, Ferencváros Díszpolgára volt. [...] Egyetemi tanárként generációk filmes gondolkodására és pályájára volt hatással. Alkotói tevékenysége mellett elkötelezetten dolgozott a magyar filmszakma intézményi megerősítésén: meghatározó szerepet játszott a Magyar Filmtörvény megalkotásában. Ez hozta létre a mai filmes támogatási rendszer alapját, biztosítva a mozgóképkultúra állami védelmét, fejlesztését, meghatározva ezzel a magyar film fogalmát.” – írják.
Grunwalsky Ferenc 1943. május 16-án született Budapesten, a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező-operatőr szakán 1968-ban szerzett diplomát, majd a Mafilm rendező-operatőre lett. Előbb Szomjas György, majd Jancsó Miklós állandó munkatársa, ő fotografálta a Könnyű testi sértést, a Falfúrót, a Roncsfilmet, illetve a Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten-t, az Utolsó vacsora az Arabs Szürkénél-t is. Rendezőként többek között az Eszmélést és az Egy teljes napot jegyzi, de dokumentumfilmeket (Táncalak) is készített, de társforgatókönyvíróként is dolgozott a legtöbb általa fényképezett filmben.
Tanított a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, és részt vett a Magyar Filmszemlék megszervezésében. Művészi munkásságát 1989-ben Balázs Béla-díjjal, 1997-ben érdemes művész címmel ismerték el, a Kossuth-díjat 2004-ben vehette át mint „a filmszakma egyik legkreatívabb egyénisége, aki a magyar valóság különös területeit dolgozta fel, hosszú éveken át a magyar film vizuális nyelvének megújítójává vált; a videotechnika filmszerű alkalmazásának magyarországi úttörője, egyik kidolgozója”.
