A szerb szerzői filmes rendező és forgatókönyvíró pénteken halt meg Párizsban, 73 évesen – közölték Paskaljevic hozzátartozói.
A prágai akadémia rendezőszakán végzett Paskaljevic pályája dokumentumfilmekkel és tévédrámákkal indult, a belgrádi tévétől kapott megbízásokat. Első nagyjátékfilmjét, A strand téli őrét (Cuvar plaze u zimskom periodu) 1976-ban forgatta. Több mint 30 dokumentumfilm és 13 játékfilm, köztük a Lőporos hordó (Bure baruta, 1998), a Valaki más Amerikája (Someone Else's America, 1995) és az Argentin tangó (Tango argentino, 1992) fűződik a nevéhez.
A kritikusok az emberi gyarlóság, esendőség és elkeseredettség empatikus ábrázolásáért méltatták, munkáját számos elismeréssel jutalmazták: 1998-ban a Dejan Dukovski macedón író színdarabjából forgatott Lőporos hordó volt a legjobb európai film a FIPRESCI szerint, két évvel később a Csodák ideje (Vreme cuda) nyerte el a kritikusok díját San Sebastiánban. 2001-ben a Variety az év öt legjobb rendezője köré sorolta. Paskaljevic 2002-ben elsőként nyerte el a Bernhard Wicki-díjat, a német filmkészítők békedíját az alkotásait átszövő humanizmusért. 2007-ben a francia Művészeti és Irodalmi Renddel tüntették ki.
A Jugoszlávia szétesését kísérő 1991-es délszláv háború kezdetén, Slobodan Milosevic (1941–2006) akkori elnök idején Paskaljevic nyíltan bírálta a szerb nacionalizmust. A Milosevic által irányított média kampányának hatására a rendező halálos fenyegetéseket kapott, ezért Franciaországba emigrált. Az utóbbi időben felváltva élt Párizsban és Belgrádban.
(vajma.info, mti)
