Hat díjat nyert a vasárnapi BAFTA-gálán az Egyik csata a másik után (One Battle After Another) – köztük van a legjobb filmert járó is –, a Marty Supreme pedig történelmet írt: soha egyetlen film sem „vesztett el” ennyi díjat.
A Brit Filmakadémia 14 kategóriában jelölte díjra a Leonardo DiCaprio főszereplésével készült Egyik csata a másik után című thrillert, és a film hat díjat ezek közül el is vitt a tegnap esti gálán: Paul Thomas Anderson a legjobb rendező és a legjobb forgatókönyvíró (adaptált forgatókönyv), Michael Bauman a legjobb operatőr, Andy Jurgensen a legjobb vágó, és bár DiCaprio ezúttal nem kapott díjat, a Brit Filmakadémia Sean Pennt szavazta meg a mezőny legjobb, mellékszerepet alakító színészének.
A lányom nélkül soha – Paul Thomas Anderson: One Battle After Another / Egyik csata a másik után
Paul Thomas Anderson magabiztosan leszállította az év egyik legszórakoztatóbb amerikai filmjét: az Egyik csata a másik után masszív játékideje dacára is csaknem tökéletes ritmusban pörög, és úgy képes fenemód korérzékeny maradni, hogy szájbarágós aktuálpolitikai utalások helyett csak az önmagával meghasonlott, végletesen polarizálódott Amerika rideg kontúrjait vázolja fel. Hogy mindehhez még némi humort is képes csepegtetni, az már csak a hab a tortán.
A sok jelölés azonban nem feltétlenül jelent sok díjat is, sőt: a Marty Supreme című életrajzi sportfilmet 11 díjra jelölték, de a jelölések közül egyetlenegyet sem váltott trófeára, ezzel a mindenkori BAFTA-gálák legnagyobb veszteseként írta be magát az „angol Oscar” történetébe.
A győzelem letargiája – Josh Safdie: Marty Supreme
A Marty Supreme generációs vesszőfutás a történelmi traumák, a szülői minták, a férfi felelősségvállalás és az álmok realitása elől: Josh Safdie kilenc hónapot felölelő hajszafilmje kisstílű gengsztertörténetként ábrázolja egy új amerikai férfinemzedék megszületésének körülményeit.
Ryan Coogler is történelmet írt: a Bűnösök (Sinners) írója a legjobb eredeti forgatókönyvért járó BAFTA-díj első fekete nyertese. Wunmi Mosakut a film mellékszereplőjeként, Ludwig Göransson a zeneszerzőjeként díjazták.
Blacula bálja – Ryan Coogler: Sinners / Bűnösök
A Bűnösök 1930-as évekbeli vámpíros gengszter-musicalje olyan, mintha az Alkonyattól pirkadatig elevenedne újra Jordan Peele stílusában. Ryan Coogler azonban nehezen találja a mögöttes társadalmi tartalom és a vérmocskos grindhouse-esztétika közötti egyensúlyt a halmozott zsáner-káoszban.
A legjobb női főszereplő díját Jessie Buckley (Hamnet) vitte el Rose Byrne, Kate Hudson, Chase Infiniti, Renate Reinsve és Emma Stone orra elől, a férfi főszereplőnek járó díj pedig Robert Aramayóé (I Swear) lett. A Hamnet egyébként elnyerte a legjobb brit film díját is.
Apám hitte – Chloé Zhao: Hamnet
William Shakespeare: drámaíró, legenda, máig az egyik legtöbbet idézett szerző. És egy apa, aki nem volt ott, amikor a családjának szüksége lett volna rá. Chloé Zhao díjvárományos filmje új oldalról mutatja be a mítoszt, de a végeredmény nem ér fel az ambíciókhoz.
A dokumentumfilmes kategóriát a Senki tanár úr Putyin ellen (Mr. Nobody Against Putin) , az animációs filmekét a Zootropolis 2. nyerte. A nem angolul beszélő filmek közül az Érzelmi érték (Sentimental Value), Joachim Trier norvég filmje vitte el a pálmát, a Frankensteint a jelmezeiért, a sminkekért és frizurákért, illetve a díszleteiért, az Avatar: Tűz és hamut (Avatar: Fire and Ash) a speciális effektusokért díjazták.
A díjazottak teljes listája megtalálható a Brit Filmakadémia honlapján.
