A hagyományosan a hálaadás ünnep utáni első hétfőn szervezett New York-i Gotham-gála az Oscar-szezon nem hivatalos kezdetét szokta jelezni.
Korábban csak max. 35 millió dollárból készült filmeket lehetett nevezni Gotham-díjra, így az esemény a kisebb költségvetésű és a függetlenfilmek ünnepe lehetett, ám idén ezt a kitételt eltörölték, úgyhogy pl. a Barbie vagy a Ferrari is indulhatott a versenyben. A Gotham-díjakra idén 20 filmet és 11 tévésorozatot neveztek.
Az elmúlt év legjobb játékfilmjének járó Gotham-díjat az Előző életek (Past Lives), amely a Passages, a Reality, a Showing Up és az A Thousand and One című filmekkel versenyzett a trófeáért.
Aki megszökik és aki marad – Celine Song: Past Lives / Előző életek
Az idei év kritikuskedvence a hírnevének megfelelőnek intim és visszafogott film, amely a nosztalgia, a kulturális útkeresés és a férfi-női kapcsolatok örökérvényű kérdéseit tárgyalja példás esztétikai érzékkel, végig a giccs megfelelő oldalán maradva.
Főszereplőként Lily Gladstone-t (The Unknown Country), mellékszereplőként Charles Meltont (May December, r. Todd Haynes) díjazták. A tévésorozatok mezőnyében Ali Wong nyerte a színészi díjat a Balhéban (Beef) nyújtott alakításáért. A széria elvitte a legjobb rövid tévésorozatnak járó díjat is, a 40 percnél hosszabb részekből álló tévésorozatok közül pedig az A Small Light nyert.
És te ki vagy, ha boldogtalan vagy? – Lee Sung Jin: Beef / Balhé
Ki ne gondolt volna már arra, hogy mi lett volna, ha beint az orra előtt becsukódó busz sofőrjének, visszaszól a passzív-agresszív kasszásnak a boltban, vagy egyszer tényleg megmondja az őszintét a főnökének? Az ilyen mindennapi fennakadásokon, kisebb-nagyobb igazságtalanságokon legtöbben csak magunkban puffogunk, néha utólag realizálva, hogy mit és hogyan kellett volna. A Netflix és az A24 égisze alatt született Balhé erre az egyetemes, mégis elfojtott frusztrációra építve hozza le az év legélvezetesebb sorozatát, ami sokkal több meglepetést rejt, mint ahogy azt első ránézésre gondolnánk.
A legjobb nemzetközi alkotás és a legjobb forgatókönyvért járó trófea az Egy zuhanás anatómiája (Anatomy of a Fall, r. Justine Triet) alkotóihoz került (utóbbi kategória díjára egyébként Cristian Mungiu R.M.N. című drámáját is jelölték). A legjobb egészestés dokumentumfilm címét a Four Daughters kapta meg.
Egy házasság élveboncolása – Justine Triet: Anatomie d'une chute / Anatomy of a Fall / Egy zuhanás anatómiája
A kritikusok és a közönség szívét egyaránt elnyerte Cannes-ban, mégis mindenkit meglepett az Egy zuhanás anatómiájának Arany Pálma-diadala. A szakmai közönség által nem várt, ugyanakkor korántsem érdemtelen elismerést ezúttal egy rendkívül jól megírt, feszültséggel és fordulatokkal teli, több műfajt ötvöző és remek színészi alakításokat felvonultató dráma kapta. A francia Justine Triet így immár a harmadik rendezőnő, aki a rangos filmfesztivál fődíjával büszkélkedhet.
A legjobb elsőfilmes rendezőként A. V. Rockwellt tüntették ki A Thousand and One című filmjéért.
Családban az ellenszer – A.V. Rockwell: A Thousand and One
A 90-es évek New York-jának egyik problémás kerületében, Harlemben két magányos, sérült ember – egy huszonkét éves afroamerikai nő és egy hatéves kisfiú – megtalálják egymásban azt, amire leginkább szükségük van a boldoguláshoz. A családi létbiztonságot és az otthonteremtést azonban számos külső és belső tényező fenyegeti.
