Michael Hanekéről szól a Metropolis új lapszáma Michael Hanekéről szól a Metropolis új lapszáma

Michael Hanekéről szól a Metropolis új lapszáma

„Michael Haneke a kortárs európai filmművészet legmeghatározóbb alkotóinak egyike. Munkáiban zavarba ejtő élességgel fogalmaz az emberi létezés legvégső morális kérdéseiről: bűnről, lelkiismeretről, erőszakról, szeretetről, idegenségről és összetartozásról. A szerzői látásmód következetes érvényesítése Haneke esetében jóval több, mint pusztán egy egyéni stílus kialakítása. Filmjeiben az ábrázolás látszólagos szenvtelensége, hűvössége valójában a néző állásfoglalásának, erkölcsi felelősségvállalásának kikényszerítésére szolgál” – fogalmaz a szerkesztőség a lapszám absztraktjában.

A tartalomból:

Metropolis, Haneke

„A polgári melodráma témáját tehát elidegenítve – sőt kifigurázva – jeleníti meg a modernista hagyományt folytató vizuális stílus, amely szándékosan a Bressonra jellemző hűvös szenvtelenség imitációjára törekszik. Haneke egyébként saját filmjei kapcsán rendszeresen utal Bressonra, a modernizmus pszichológiaellenességének hangsúlyos átvétele azonban a filmeket meghatározó polgári család-tematika mellett parodisztikus hatást kelt. Amint azt később kifejtem, a kritika tárgya a polgári dráma – a melodráma – pusztán a személyesre korlátozódó egydimenzióssága, amit a modernista ábrázolásmód hoz felszínre. Érdekes választás ez, különösen, ha belegondolunk, hogy a modernista kánonban milyen ritkán esik szó a drámáról. Ezt követően azt is bemutatom, hogy Haneke másik kedvelt témáját – mely a nyilvános szféra posztmodern korszakra jellemző mediatizálódása – ugyancsak formai eszközök ellenpontozzák. Haneke filmjeiben a hang letámadja az érzékszerveket, a perceptuális és emocionális realizmus élményét kelti a nézőben, és így harcol a posztmodern hiteltelensége, valótlansága ellen. Ezekben az alkotásokban a film vitalitásának forrása mindvégig a modernista ábrázolásmód, amely átalakítja és megújítja egy régebbi kor polgári realizmusát, a posztmodern szimulációt pedig a valóság energiájával telíti.” (Brigitte Peucker: Erőszak és érzelem – Haneke modernista melodrámái)

„A Rejtély a Furcsa játéknál is erőteljesebben utal a burzsoá élet csődjére a mikro- és makrokozmikus szinteken, mivel a kulturális álca, ami Georges és Anne legitimitását jelzi, a házasélet csődje mellett a burzsoáziának az imperialista állami politikában való passzív vagy közvetlen részvételét is leplezi. A házasság, a burzsoá állam hódolva tisztelt »alapintézménye« – amit ma a reakciós hangulat újbóli felerősödtével hisztérikusan igyekeznek aládúcolni – a Rejtélyben valódi idomító alapiskola, ami felkészíti a benne élőket első körben a patriarchális szexuális érdekek, azon túl az állami érdekek védelmére, miközben a kultúra ráborított leple tiszteletet érdemlő intézménynek álcázza.” (Christopher Sharrett: Michael Haneke és az európai kultúra elégedetlenjei)

„A Rejtélyben – akárcsak az elmúlt évtized legtöbb Haneke-filmjében – központi szerephez jut a félelem, valamint a félelem viszonya az erődített terek kialakításához – amilyen itt Georges tévéstúdiója, valamint lakásának belseje. De legalább a Benny videójáig és a Furcsa játékig visszamehetünk: Haneke elmúlt két évtizedben készült filmjei mind a privát lakóterek borzalmáról szólnak. Egyrészt arról a félelemről, amely elvezet odáig, hogy a teret erődítménnyé fokozzák, másrészt arról a rettenetről, amely akkor jelentkezik, amikor a tér erődítésében megnyilvánuló erőszak kísérteties módon a visszájára fordul.”
(Michael Cowan: Az utca és a lakás között – Az Európa-erőd terének megzavarása Michael Haneke filmjeiben)

„…a vágás mint filmkészítési eszköz a valóságot összefüggéstelen képekké darabolja, erőszakosan kiszakítja a jelenetet a kontextusból. A vágás – érvelésem szerint – központi szerepet játszik abban, ahogyan Haneke a valóság és az emlékezet viszonyát megjeleníti. Amikor körülvesszük magunkat kontextusukból kiszakított képekkel, megszakítjuk kapcsolatunkat a valósággal és a múltunkkal. Szembesülésünk a vágás erőszakosságával azonban helyreállítja ezeket a felhasadt kapcsolatokat, ismét etikai viszonyulásunk lesz másokhoz, és az emberi cselekvés ismét nyomot hagy a történelemben.” (Max Silverman: A vágás mint erőszak – Michael Haneke Rejtély című filmje és a kulturális emlékezet)

„Évek óta próbálom a nézők számára visszaállítani azt a fajta szabadságot, amit a többi művészeti ág biztosít nekik. A zene, a festészet, a képzőművészet a művet csodáló befogadót hagyja lélegzethez jutni. A nyelvalapú művészeti ágak már amúgy is komoly mértékben korlátozzák ezt a szabadságot, mivel kénytelenek nevükön nevezni a dolgokat. De amit nevén nevezünk, az művészi értelemben halott, nem lélegzik tovább, és csak a műről szóló eszmecsere során kerülhet elő újra. A film ezt csak súlyosbítja. Míg az olvasó a saját fejében alkot képet az olvasottakról, addig a néző azt a képet látja, amit a rendező elé tár. Más szóval a film már első perctől a befogadó jogfosztásának irányába halad. De ha a film művészet szeretne lenni, akkor komolyan kell vegye a közönségét, és amennyire csak lehet, vissza kell állítania annak elorzott szabadságát.” (Roy Grundmann: Érzelemmentes tanítás. Beszélgetés Michael Hanekével)

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Friss film és sorozat

  • Fekete telefon

    Színes horror, thriller, 103 perc, 2021

    Rendező: Scott Derrickson

  • Thor: Szerelem és mennydörgés

    Színes akciófilm, fantasy, képregényfilm, 125 perc, 2024

    Rendező: Taika Waititi

  • A gyilkos járat

    Színes akciófilm, 124 perc, 2022

    Rendező: David Leitch

  • Fenevad

    Színes akciófilm, kalandfilm, thriller, 93 perc, 2022

    Rendező: Baltasar Kormákur

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Friss film és sorozat

  • Fekete telefon

    Színes horror, thriller, 103 perc, 2021

    Rendező: Scott Derrickson

  • Thor: Szerelem és mennydörgés

    Színes akciófilm, fantasy, képregényfilm, 125 perc, 2024

    Rendező: Taika Waititi

  • A gyilkos járat

    Színes akciófilm, 124 perc, 2022

    Rendező: David Leitch

  • Fenevad

    Színes akciófilm, kalandfilm, thriller, 93 perc, 2022

    Rendező: Baltasar Kormákur