Születésnap
Történet
Michael és bátyja, Christian megérkeznek apjuk vidéki kúriájára, ahol születésnapi partira készülnek. Az egész népes rokonság összejön az alkalomra, az apa 60. születésnapját ünneplik. Beárnyékolja az eseményt az a szomorú tény, hogy nemrég öngyilkos lett az egyik testvérük, Linda. Christian mond ünnepi köszöntőt, amelyből szörnyű titok derül ki, apjukkal kapcsolatban. A társaság képmutató módon próbálja továbbra is megőrizni azt a látszatot, mintha minden rendben lenne. Ám valójában mindenki érzi, hogy Christian bejelentése után már semmi nem lehet ugyanolyan, mint azelőtt volt...
Videó, előzetes, trailer
Jobb ha tudod: a Filmtett nem videómegosztó, videóletöltő vagy torrentoldal, az oldalon általában a filmek előzetesei nézhetőek meg, nem a teljes film!Ezt írtuk a filmről:
Szeretve gyűlölni – Testvérek a filmvásznon
Tanulmánysorozatot indítunk, amelyben az emberi/családi viszonyok és kötelékek különböző formáinak filmes előfordulásait vizsgáljuk. Íme, így néznek ki a testvérkapcsolatok a filmvásznon.
Három film, három előadás, egy színház – A Kolozsvári Állami Magyar Színház három filmadaptációjának margójára
A Kolozsvári Állami Magyar Színház 2010 januárja és 2015 áprilisa között három olyan előadást is közönsége elé tárt, melyek kiindulási pontját egy-egy film képezte.
Túl a műfajon – A melodráma fejlődéstörténete 4.
A Filmtett háromrészes sorozatban – Néma sirámok, A weepie-k nagy korszaka, valamint Konzervatívok és újítók – foglalkozott a melodráma műfajának alakulástörténetével, 2003 március-májusa között. A szerző, Hungler Tímea, utolsóként az 1996-es Anthony Minghella-rendezést, Az angol beteget vizsgálta részletesen, és futólag említést tett az 1999-es The End of the Affair-ról is (Egy kapcsolat vége, r. Neil Jordan). Jelen áttekintés azon a ponton próbálja meg felvenni a fonalat és felvázolni azokat a tendenciákat, amelyek e sokrétű, mutációkra képes filmes műfaj legutóbbi tizenöt évét megszabni látszanak. A rendelkezésre álló források – műfajtörténeti tanulmányok, blogok és filmes portálok információi, illetve maguk a kategóriába sorolódó filmek – alapján többféle vázlat is elképzelhető az 1999-2013 közötti „melodrámás" időszakról.
„Ha tényleg engem akar, majd felhív. És fel is hívott.” – Interjú Valdís Óskarsdóttir izlandi vágó-rendezővel
Valdís Óskarsdóttir csodálatra méltó jelenség, aki megfeszített munkával és önerőből lépte át Izland határait, hogy aztán sikereivel hazája hírnevét színesíthesse. Vágóként komoly sikereket tudhat magáénak, az utóbbi években pedig azt is bebizonyította, hogy a nőknek nemcsak a vágószobában, hanem a rendezői székben is érdemes csücsülniük. Valdíssal a 10. Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon beszélgettem egy hangos kávé mellett.
Változatok erőszakra: hatalomátvétel, kamerafegyver, fizikai és lelki terror a Dogma-filmekben
Tíz év telt el ama emlékezetes manifesto óta, filmtörténeti léptékkel mérve azonban túl rövid idő ahhoz, hogy igazi hatását, szerepének forradalmiságát át lehessen látni. Egyfajta fiatalos blöffnek indult, amely azonban iskolát teremtett: a Zentropa azóta is állhatatosan bocsátja ki a Dogma (és nem egy bizonyos, szerzői zsenialitásra predesztinált rendező) védjegyével (pontosabban Trier és Vinterberg aláírásával) ellátott, kézikamerával többnyire mikroszituációkat rögzítő filmeket.