Nap nélkül
Történet
Chris Marker remeke korunk egyik meghatározó nem fikciós alkotása: személyes hangú filozófiai esszé, mely elsősorban a korabeli Tokióra koncentrál, de készültek felvételek Izlandon, Bissau-Guinéán és San Franciscóban is, ahol a rendező felkeresi Hitchcock Szédülésének (1958) – amelyért megszálottan rajong – eredeti helyszíneit. A nagy francia filmes és videós művész lírai naplóját nehéz leírni, és gyakorlatilag lehetetlen összefoglalni: minden irányba szétterjedve, reflexív formában tárja fel az emberi tapasztalás évtizedeit szerte a világban. A szubjektivitásról, a halálról, a fényképezésről, a helyi szokásokról és magáról a tudatról szól; olyan, akár egy időkapszulába zárt vers a jövőnek...
Ezt írtuk a filmről:
Marker-média – Chris Marker-portré 2.
Chris Marker fotográfus, esszéista munkássága az emlékezések és az asszociációk narratívája köré szerveződött. Filmjeiben, akárcsak utazásaiban is a határmezsgyén mozgott: a szélsőségek és a világban rejlő kapcsolatok érdekelték. Számára a film maga volt a politika. A ’68-as események után azonban már nem volt politika és nem volt film sem.