M - Egy város keresi a gyilkost

Fekete-fehér, német, 117 perc, 1931

Magyar cím

Eredeti cím

Rendező

Fritz Lang

Forgatókönyvíró

Fritz Lang, Thea von Harbou

Szereplők

Peter Lorre, Ellen Widmann, Inge Landgut, Otto Wernicke, Theodor Loos, Gustaf Gründgens

Operatőr

Fritz Arno Wagner

Vágó

Paul Falkenberg

Producer

Seymour Nebenzal

Gyártó

Nero-Film AG

Történet

A korabeli Berlin a színhelye Fritz Lang első hangosfilmjének, filmtörténeti klasszikussá lett krimijének. A kor teljes tömeglélektani freskója tárul elénk, az azóta is számtalanszor idézett, lenyűgöző képi és hangmegoldásokkal. A düsseldorfi rémről mintázott gyerekgyilkos Hans Beckert nemcsak a rendőrség, hanem a "jóhírét" féltő alvilág is üldözi és végül az utóbbi képviselői fogják el, hogy ítélkezzenek felette.

Ezt írtuk a filmről:

Menekülő ember – A film noir és a thriller műfaji hatáskapcsolatai

Jelen tanulmányban annak szemrevételezése következik, hogy milyen hatáskapcsolatok mutathatók ki két klasszikus amerikai bűnügyi zsáner: a film noir és a thriller között.

Tanulmány, 2014. július 4. – írta Kovács Patrik

Olvasd tovább

A német(országi) film rövid története 1.

Noha a Skladanowsky-testvérek, Max és Emil a berlini Wintergarten Varietében már 1895-ben megtartotta a világ első filmbemutatóját, a mozgókép, „a mozi születése" mégsem a németek neve alatt íródott be a krónikákba.

Tanulmány, 2005. szeptember 15. – írta Margitházi Orsolya

Olvasd tovább

Perverzió és paranoia – A thriller műfajtörténete 3/2. (1960-1979)

A hatvanas-hetvenes években a thriller műfajban két fő irányvonalat különíthetünk el: a pszichothriller alműfaját, amely leginkább a horrorral mutat rokonságot, illetve a kémtörténetek és a politika ihlette paranoia-filmekét. Mindkettőben az emberiség legsötétebb és legbetegebb arca jelenik meg.

Tanulmány, 2003. szeptember 15. – írta Vajda Judit

Olvasd tovább

„A félelem öröme” – A thriller műfajtörténete 3/1. (A kezdetektől 1955-ig)

A harmincas években kifejlődő thriller útját Alfred Hitchcock jelölte ki. Néhány kismestertől eltekintve a következő két évtizedben (sokak szerint azután is) szinte a műfaj egyedüli királya volt. Ars poeticája: hogy meg ne alvadjon ereinkben a vér, a borzongást mesterségesen kell előidéznünk, s erre a film a legalkalmasabb médium.

Tanulmány, 2003. augusztus 15. – írta Vajda Judit

Olvasd tovább

Noir-rendezők: Lang, Siodmak, Wilder, Ulmer – A film noir 3/2.

Mint ahogy arról már szó esett, a film noir mindenekelőtt egy erőteljes hangulat filmen való megjelenítése. A hangnem vészjósló (okkal az) és pesszimista, a bukás mindvégig a „levegőben van”, a végzetszerűség egyre nyilvánvalóbb. A hangsúly tehát az atmoszféra megteremtésén van, s ebben a rendező nélkülözhetetlen „tettestársa” az operatőr.

Tanulmány, 2002. április 15. – írta Köves Gábor

Olvasd tovább