Inkubátor
Történet
Volt köztünk olyan, aki még nem is járt Magyaroszágon, meg olyan is, aki nem beszélt rendesen magyarul. Mivel 1984-ben még Szovjet katonák állomásoztak Magyarországon, és a mi szüleink vagy nem tudtak visszamenni, vagy nem akartak - így mi amerikai-magyarok lettünk. Hangsúly a magyaron. Az évtizedek során kialakult bennünk egy kettős identitás, amit tovább bonyolított az, hogy a rendszerváltás után többen 'hazaköltöztünk'. De most mindenki azt kérdezi tőlem, hol a hazád? A történet folytatódik: 25 év elteltével újra fogunk találkozni, ugyanott a Yosemite völgy sarkában, és megint előadjuk az István, a királyt..." (Pigniczky Réka)
Ezt írtuk a filmről:
Amerikai álmok a magyar szemlén – Forgács Péter: Hunky Blues – Az amerikai álom; Pigniczky Réka: Inkubátor
A filmszemlén a dokumentumfilm helyének, szerepének a meghatározását mindig heves, érzelmektől sem mentes viták kísérik. Az évi termés legfontosabbnak ítélt darabjai kétségkívül itt kerülnek a legnagyobb nyilvánosság elé, bár utóéletük (külföldi fesztiválszerepléseik, a magyar közönség előtti bemutatkozásaik filmklubokban, rendezvényeken) gyakran többet árul el erényeikről, hibáikról vagy az érintett témák fontosságáról.