A portréfilm a lőrincrévi születésű, jelenleg Pécelen élő Karsai Zsigmond festőművészt, táncost, a Népművészet Mesterét mutatja be. Archív felvételek, valamint odahaza Erdélyben készült képek színesítik az alkotást.
Erdélyben, az Orastie folyó melletti szászvárosi hegyekben, nagyrészt lakatlan fennsíkokon találhatók a 2000 évvel ezelőtti dák birodalom központjának romjai. A jórészt feltáratlan területekről a közelmúltban derítették ki a régészek és a csillagászok, hogy ókori csillagászati ismereteket is magában foglaló kultikus szent hely volt, amely Közép-Európában egyedülálló.
Az erdélyi Mezőségen papnak lenni mindig többet jelentett egy átlagos lelkészi szolgálatnál. A film három fiatal mezőségi lelkész mindennapos munkáját mutatja be, nehézségekkel, a jövőbe vetett hittel, és annak az érzésnek a közvetítésével, hogy mindez egy-egy közösség megmaradásáért történik.
A gyermekkornak nincs nemzetisége, derül ki a filmből. A két szenterzsébeti roma gyereknek mássága miatt jóval kevesebb az esélye a zavartalan gyermekkorra, ők mégis derűsek, álmodozók.
Az esküvő előtti három vasárnap a mennyasszonyt különböző ruhákban vezetik a templomba, fejét kendővel kötik be, haját befonják. A film ezt a szokást örökíti meg, ami tudomásunk szerint csak a barcasági Apácán maradt fenn.